Ott hagytam

abba, hogy a szekrény belseje kapott egy alap lila színt.

Mondhatnánk, hogy ez így rendben is van, dőlhetnénk hátra elégedetten, megtettük, amit kellett, a szekrény többé már nem unalmas, nem átlagos, még egy ilyen nem jön velünk szembe... 

Ó, dehogy!

Ha ráléptünk egy útra (elindultunk a lejtőn), járjuk is végig.

A szekrényajtók belső oldalát is lefestettem. Így most van egy viszonylag nagy, sík, egyszínű felület (rögtön kettő), ami mindig szem előtt van, valahányszor kinyitja a kisasszony az ajtót. Olyan ez, mint az a bizonyos puska, ami ha felkerül a színpadra, el is kell sülnie. Ha látszik, nézzen ki jól. Vagy ha nem is jól, de legalább valahogy. 

(Az igazság az, hogy a szekrényajtók belső oldala MINDIG szem előtt van, ugyanis a kisasszonyra nem jellemző, hogy az energiáját olyasmire pazarolná, mint a szekrényajtók bezárása.) 

Írtam már, hogy Másodszülöttem szobájában nyomokban megjelenik majd a Gatsby-film képi világa. A kristályok, az arany szín, a rengeteg minta, a fényes felületek apránként már beköltöztek a lányszobába, itt az ideje, hogy kicsit konkrétabban is jelen legyen a Gatsby-világ. Emlékszel a film plakátjára?

Kép innen

Ennek egy nagyon leegyszerűsített változatát megrajzoltam csomagolópapírra, és angyali türelemmel kivágtam. Középre a kisasszony monogramja került.

A sötétebb festékkel áthengereztem a mintát.

Óvatosan leszedtem a papírt, és íme:

Szekrényajtó belső oldalának nem is rossz ;-)

Közben megszületett A Nagy Ötlet a szekrény külső átalakítására is, de a több hónapnyi egyeztetés és közös ötletelés ellenére kiderült, hogy a kisasszonynak az tulajdonképpen egyáltalán nem is tetszik (szerencsére épp még mielőtt megrendeltem volna a hozzávalókat). Így a külső átalakítás még várat magára, most csak egy kis faceliftre került sor, lecseréltük a fogantyúkat. Bekerült még néhány kristály (ok, akrilból van, de attól még kristály) a szobába.