Ugrás a fő tartalomra

"Az öregek még tudtak építkezni!"


- mondta Bütyök Tutajosnak tüskevár romjainál.

Nagyon belevetettük magunkat Másodszülöttem szobájának a dekorálásába, de én közben tudtam, hogy a tárolást is meg kell oldani. Nagy könnyebség, hogy a ruháknak van hely a gardróbban, de a kisasszony körül gomolygó igen nagy mennyiségű egyéb tárgynak (lomnak) is kell kijelölt hely. Lehetőleg zárható, azt figyeltem meg ugyanis, hogy a nyitott polcok a kisasszonyt csak még több tárgy (lom) felhalmozására inspirálják. És a fiókok, szekrények a sürgősségi rendrakásban is nagy segítséget jelentenek, villámgyorsan be lehet hajigálni mindent, aminek a látványa nem kívánatos.
Tehát kell egy szekrény. Lehetőleg olyan, aminek ajtajai és fiókjai is vannak. Esetleg vitrines része, hogy a leendő tulajdonosnak is a kedvébe járjunk... És persze olcsón. Ja, és lapraszerelhető legyen, hogy a lépcsőn fel tudjuk juttatni a tetőtérbe.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a szobában lévő mindkét függőleges fal már foglalt, az egyiken az ajtó van, a másiknál pedig az ágy és a tükrök :-)


Persze, hogy sikerült olyan szekrényt találnom, ami minden szempontnak megfelelt.




A legjobb az volt az egészben (az árán kívül), hogy az eladó megértette, hogy ezt a szekrényt csak úgy tudjuk tőle elvinni, ha vízszintesen 3 részre szedi, és így 3 fordulóval ugyan, de befér a kocsiba.

És akkor most jött el az a pont, amikor az érzékeny lelkű, gyengébb idegzetű olvasókat megkérem, hogy ne olvassanak tovább. A kíváncsiakat és a hagyományokkal szembemenni hajlamos, rebellis lelkületűeket viszont maradásra biztatom. 

Itt vagy még, maradtál? Akkor kezdődjön a tabudöntögetés.

Az általános vélekedés szerint ezeket a régi bútorokat szétszedni nem lehet, mert ezeket A Mester annak idején úgy összerakta, hogy egyben is maradjanak míg a világ világ és még hét nap. 
Pedig dehogyisnem. Az ajtók simán leakaszthatóak, a fiókokat is ki lehet szedni minden gond nélkül. (Ez mondjuk nagyon triviálisnak tűnik, de a szállításban részt vevő három pasiból egyiknek, sem jutott eszébe. Néztek szájjal, amikor meghozták a cuccot, és azzal kezdtem a kipakolást, hogy egyesével kiszedtem a fiókokat, hogy hű, így mennyivel könnyebb lett volna, de ezeket a régi szekrényeket nem lehet szétszedni... ) és a vitrin üvegei is kiszedhetőek. Annyi a titka, hogy középről kell kezdeni (a tolóajtókat be kell húzni középre, a vékony üveglapok közül pedig először a középsőt kell kivenni, aztán a többit egyesével becsúsztatni középre), óvatosan, türelmesen ki lehet billenteni a vájatból.
Vízszintesen is szét lehet szedni a három részt, ha nem is olyan egyszerűen, mint egy ikeás szekrényt, de egy kalapáccsal, csavarhúzóval (vésővel) meg lehet oldani.

A legfelső rész sajnos nem fért el a szobában, az nem nálunk folytatja a pályafutását.

A középső részhez nagyon óvatosan, kicsit félve nyúltunk hozzá, egyesével szedtük ki a szögeket. (Rengeteg volt benne, teljes összevisszaságban.) Hogy jövünk mi ahhoz, hogy szétszedjünk egy szekrényt, ami egyben vészelt át hosszú évtizedeket, látott árvizet, háborút, kánikulát, fagyot, ünnepeket és hétköznapokat, amit egy Mester a két keze munkájával a legnagyobb műgonddal készített, amiben még benne van az anyag, a tudás és a lélek is...
Ahha, persze.
A nagy finomkodás közben kiderült, hogy az öregek sem fukarkodtak az igénytelen megoldásokkal.

Tiplinek szánt furatban szög
Valami távtartó, hézagkitöltő alkalmatosság
Igényes munka? Minőségi anyagok?
A lábazaton linóleum-szerű műanyag

A középső részt lecsupaszítottuk, szétszereltük, majd a kisasszony szobájában összeraktuk.

 Mire az alsó rész került sorra, már nem voltak illúzióink. Hogy ezek a régi szekrények még fából készültek...

Ugyanaz a forgácslap, mint az ikeás
Így a harmadik résznél már nem óvatoskodtunk, a Párom úgy rúgta szét a szekrényt, hogy öröm volt nézni.



Aztán következett a mérős, rajzolós, dekopírozós rész. Az volt a cél, hogy levágjunk annyit a szekrény hátából, hogy beférjen a tető alá. A két alsó fiókhoz nem kellett nyúlni, de a két felsőt szétszedtem és méretre vágtam.
És a végleges helyén:

Szemből semmi különös nem látszik
Innen látszik, hogy mennyit vágtunk le a hátából. Így teljesen a falhoz lehet tolni, a szoba hasznos területéből viszont semmit nem vesz el, és rengeteg tárolóhelyet nyertünk.

Azóta a felső fiók is a helyére került
Méghogy nem lehet szétszedni :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…