Ugrás a fő tartalomra

Na, ez is megért volna

egy kisboltos bejegyzést. Röviden annyi történt, hogy megláttam, első ránézésre beleszerettünk mindnyájan, ha nem is könnyen, de sikerült felvenni az eladóval a kapcsolatot (legyen elég annyi, hogy telefonszámnak, rendkívül elmésen, a 06-12-345-67-89 számsort adta meg), meg is egyeztünk, ... és másfél hónap múlva már nálunk is volt a cucc.
Hogy mi is az? Egy korábbi képen látszik. Egy részlete legalábbis. De most meg tudom mutatni teljes pompájában, a végleges helyén.


Bizony, ez egy sárkány. Vízköpő. Nem is egy, hanem négy, a négy leszálló csatornaág végére egy-egy. 


Annak idején az ácsnak még a hirdetést mutattuk a neten, ő is teljesen belelkesült, hogy csinál hozzá nekünk szűkítőt, hogy a nagyobb keresztmetszetű csatornák végére fel lehessen szerelni a sárkányokat. 

Az árnyéka is jól néz ki

Két sárkány lent van, kb. bokamagasságban, de a másik kettő magasabbra került, hogy esővízgyűjtő férjen alá. Mert esővízgyűjtő kell, az nem is kérdés. De milyen?
A nagy, zöld, barkácsáruházi műanyagot ki is zártuk. Most olyan van, nem vált be. Azon kívül, hogy nem túl szép, nem is túl tartós. Nálunk legalábbis néhány évente tönkremegy egy, egyszerűen szétválik a forrasztás mentén. Pedig figyelünk rá, hogy télen ne maradjon benne víz, nehogy szétfagyjon. 
Aztán a neten keresgéltem, találtam szépet is, csúnyát is, drágán is és nagyon drágán is. 
Majd taktikát váltottam. Átgondoltam, milyen esővízgyűjtőt keresek: ne legyen műanyag, ne legyen fa, szürke, fekete vagy fehér legyen, és ennyi. Az sem baj, ha nincs rajta csap, eddig is felülről mertük ki a vizet a locsolóval. 

A színe szürkésfehér, vagy világos szürke,
és sikerült olyat venni, aminek teljesen tiszta
a belseje
Mondjuk a belseje rondabarna, de ne legyünk telhetetlenek.


Amikor hazahozta a Párom a sárkányokat, persze mind ott tolongtunk a csomagtartónál, hogy segítünk kipakolni. Nagyban nézegettük, csodáltuk, forgattuk a négy sárkányt, amikor az egyik megmozdult! De tényleg. Gondolhatod, hogy megijedtünk. Nem kevés bátorság kellett, hogy újra közel menjünk a jószágokhoz, de végül győzött a kíváncsiság. Így tudtuk meg, hogy a sárkányainknak mozog az állkapcsuk, tudják nyitni-csukni a szájukat.

 


Persze, hogy elneveztük a sárkányokat. Az egyszerűség kedvéért mindegyiknek ugyanazt a nevet adtuk, de az legalább mesebeli. Kitalálod?










Megjegyzések

  1. Nevesített mesebelei sárkány? Esetleg Süsü? :) nagyon klassz sárkányok, igazán ötletes díszítőelem :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi a dicséretet. Nem, nem Süsünek neveztük el a sárkányokat, az annyira kézenfekvő lett volna. Más ötlet, esetleg?

    VálaszTörlés
  3. Igen, tényleg, de nem róla neveztük el őket. Más ötlet, esetleg?

    VálaszTörlés
  4. Fuhur a szerencsesárkány a Végtelen Történetből?

    VálaszTörlés
  5. Fuhur a szerencsesárkány a Végtelen Történetből?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe