Ugrás a fő tartalomra

Olyan

ez, mint egy asszociációs játék. Mi jut eszedbe arról, hogy kamaszlány-szoba? Nincs rossz válasz, csak vágd rá, ami először eszedbe jut.
Nekem a faliújság és a karácsonyi égősor. 
Pedig évekig azt hittem, hogy a faliújság kizárólag az osztályfőnökök rögeszméje, általánosban minden szeptemberben megválasztottuk a virágfelelőst, a tisztasági felelőst, az ebédfelelőst, a naplófelelőst ... és a faliújság-felelőst. A tanév során valahogy elfelejtődtek ezek a funkciók, de ha jól emlékszem, a faliújság-felelősnek kellett volna frissítenie az ott megjelenő tartalmakat, folyamatosan érdekes, hasznos és közérdekű információkat posztolnia. Legyek őszinte? Senkit nem érdekelt, mi van a faliújságon.
Azóta jó néhány év eltelt, egyre több lett a megjegyezni- és intéznivaló, kialakult nálunk a jó, ha szem előtt van kategória. Buszmenetrend, próbarend (próbák, pluszpróbák, szólópróbák, ruhapróbák, zenekari próbák, keserű csokoládé, mogyorós csokoládé, kerek csokoládé), órarend, naptár, befizetésre váró csekkek, igazolások, belépőjegyek és társaik tartoznak ebbe a rovatba.
Azt nem tudom, hogy a kisasszonyok nézik-e az iskolai faliújságot, de az itthonit napi szinten használják, nem is volt kérdés, hogy a saját szobájukban lesz saját faliújság is. A kérdés csak az volt, hogy milyen legyen.
Nagy. Úgyis annyi kirakni, felírni, cetlizni, listázni való dolog van egy kamaszlány életében, hogy még.
Abban egyetértettünk, hogy a faliújság helyét függőleges falon volna célszerű kijelölni. Naná, hogy alig van függőleges fal a szobákban. Persze azért csak találtunk egyet. Nagy örömünkben rögtön el is döntöttük, hogy az egész falból faliújságot csinálunk.

A három elektromos kiállás a majdani
klíma, a villanykapcsolók és a konnektorok
 Adott volt tehát egy gipszkarton fal. Azt beborítottuk 2 centis hungarocell lapokkal - ilyen volt itthon. Arra épp tökéletes, hogy megadja a faliújság vastagságát, legyen mibe beleszurkálni a rajzszögeket és a gombostűket.


Persze ez így nem maradhat, valami kell még a hungarocellre, hogy az ne morzsolódjon, és azért nézzen is ki valahogy. Sok szempontot figyelembe vettünk, végül a parafára esett a választásunk. Rugalmas, épp faliújságnak való anyag, ráadásul illik a szoba (majdani) dizájnjához is. 
Tekercsben kapható, falburkolatnak való parafát vettünk, mértünk, rajzoltunk, vágtunk és ragasztottunk. (A többesszám azt jelenti, hogy Elsőszülöttem is kivette a részét a buliból.) Kapható külön polisztirol ragasztó (a hungarocellhez) és parafa ragasztó is, de mi az egészet elintéztük építési ragasztóval. 


Több részletben készült, de csak a végére értünk.

 

Azóta már felkerült néhány poszter és fénykép is, de azt nem mutatom meg :-)



Megjegyzések

  1. ügyes :) szeretem a parafát, a régi lakásban azzal volt a konyha burkolva, nagyon mutatós tud lenni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Én még csak most ismerkedem vele, de napról napra jobban tetszik. A konyhátokban a padlón volt parafa? Tényleg olyan jó, puha rálépni, mint képzelem? Lekentétek valamivel?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…