Kicsit

mintha elengedtük volna ezt az építkezést. Van benne igazság, nem is kevés.

És bár mostanában nem nagyon (= nagyon nem) pislákol bennünk a lelkesedés, és elég kelletlenül  is állunk a dologhoz, legalább nem csodálkozunk azon, hogy nem haladunk.

Azért néha csak nekigyürkőzünk, és nem is mindig eredménytelenül.

Az ablak-téma elengedése nem ment könnyen. Az segített, hogy kereshettem rácsokat. Mert a nagy ablakok alacsony parapettel lesznek beépítve, az előírások és a józan ész is azt diktálja, hogy legyen korlát, rács, valamiféle védelmi rendszer előttük.

A körablakhoz még nem találtam korlátot. Ez így teljesen rendben is van, az lenne a furcsa, ha Másodszülöttemnek bármiből is sikerülne elsőre negyvenötödszörre megfelelőt találni. Arra van a legnagyobb esély, hogy sehol nem kapható, sőt, még csak nem is gyártottak, fényképen, rajzon, terven sem szerepel, egyáltalán, nem is létezik olyan korlát, ami neki megfelelne.
Nekünk jut az a kivételes lehetőség, hogy egy sokfelvonásos drámajáték során kitudjuk, mégis, milyen korlátot nem tartana nézhetetlenül rondának a kisasszony :-)

Elsőszülöttem házikó ablakával könnyebb dolgom volt. Végignéztem néhány száz hirdetést, bejelölgettem, amik valamiért (bármiért) megtetszettek. Ebből a kupacból először azt zártuk ki, amik szépek ugyan, de nekünk nem jók (pl. mert lépcsőhöz gyártották, tehát ferde), vagy drágák, aztán ahol a méret nem stimmelt. Itt kapcsolódott be a kisasszony a szelektálásba, töröltük, amik neki nem tetszettek, aztán aludtunk rá néhányat, és friss szemmel újból szortíroztunk, végül azoknak  kellett menniük, ahol a szállítás tűnt megoldhatatlan feladatnak. A jó hír, hogy ennyi forduló után is maradt kettő, ami minden szempontból megfelelő volt. Elsőszülöttem kiválasztotta, hogy neki melyik tetszik jobban:

Kettőt vettem, a két ablakhoz.

Kb., nagyon kb. így néz majd ki:

És mi már tudjuk, milyen színű lesz. Szerinted?