Ugrás a fő tartalomra

Alapvető udvariasság

vagy kötelező minimum egy munkamegbeszélésre felkészülten érkezni???
Esetleg sokcsillagos luxus, amit csak kevesek enged(het)nek meg maguknak?


Számos kivitelezésre jelentkezővel szerveztünk megbeszélést az elmúlt hetekben. Minden alkalommal először telefonon ismertettük a tényállást, majd e-mailben is, és átküldtük a tervdokumentációból azokat a rajzokat, metszeteket, melyekre a kivitelezőnek szüksége lehet.

(Azért nem a teljes anyagot, mert meggyőződésünk szerint pl. a meglévő pince aljzatának a szigetelése abszolút indifferens a tetőtér beépítése szempontjából, ám a jelölt urak előszeretettel vetik rá magukat az efféle részletekre.)

Ezek után mikor végre sor kerül a személyes találkozóra, napokkal azután, hogy a terveket átküldtük, nyilván azért, hogy a címzettnek legyen ideje átnézni, átgondolni, felkészülni, megérkezik egy teljesen outsider, akivel az egészet elölről kell kezdeni, mert bele se nézett az e-mailbe.

Legutóbb az volt a magyarázat, hogy az e-mail átment, a szöveges rész, de a csatolmányok nem. Aztán amikor kinyomtatva mutatom neki, hogy ezeket küldtem át, csak a vállát vonogatja, hogy jaaaa, ezeket megkapta, de nem nézte meg.
Akkor minek jött el egyáltalán a személyes megbeszélésre (ami neki tulajdonképpen állásinterjú, hiszen itt dől el, hogy megkapja-e az adott munkát)????
Tényleg sok hülyeségen vagyunk túl, egy-egy ilyen félmondat nekünk már elég ahhoz, hogy visszább vegyünk a pozitív odafordulásból. De az aktuális jelöltnek volt bátorsága lapot húzni a 19-re. Épp arról mondtam valamit, amit az e-mail szöveges részében írtam, mire közölte, hogy neki ilyet nem írtam. Még jó, hogy én készültem a megbeszélésre, felolvastam az elküldött e-mailt. Ő még csak zavarba sem jött, mi meg néztünk a Párommal egymásra, hogy tényleg az történik, hogy ez a jóember most itt a szemünkbe hazudik, mi meg bízzuk rá néhány millióért a házunk építését?
Ilyen kezdés után a folytatás már nem volt különösebben érdekes. Minél többet mondott az úriember (a kisasszonyok hívják így a kivitelező jelölteket :-), mi annál kevésbé figyeltünk rá. Fél füllel hallottam, hogy problémázott azon, hogy mekkora por lesz itt amikor vágják át a födémet (csak vágná már valaki!), és majd mindent ki kell pakolni a lakótérből (nyilván nem neki, nem értem, miért ő problémázik rajta), meg utána a takarítás (szintén nem az ő gondja), és egyáltalán, elég jelentős zajhatással jár majd az egész.
Felajánlottam neki, hogy elhívom majd, ha legközelebb a kisasszonyok nyírják egymást, hallgassa meg, az milyen zajhatással jár (mert néha azt érzem, átütöm én puszta kézzel azt a födémet, csak legyen egy hely, ahol külön zárhatjuk a hölgyeket :-). Pánikszerűen zárkózott el a lehetőségtől a csávó, de valahogy normálisabb mederbe terelődött innen a beszélgetés. Vagy azért, mert ő nem állt elő újabb hülyeségekkel, vagy azért, mert mi nem figyeltünk rá, lényeg, hogy semmi említésre méltót nem tudunk felidézni.
A végén azzal váltunk el, hogy átküldöm neki a teljes tervdokumentációt, hogy alaposan felkészülhessen, és úgy számoljon árajánlatot. Mosolyogtunk, nyilván. Ha azt a 6 oldalt nem nézte meg, ami őt kivitelezőként érintheti, azt a több mint 100 oldalt nyilván végigolvassa majd. Mi sem természetesebb.




Megjegyzések

  1. Sajnos ismerős a szitu.
    Belső felújítás előtt állunk. Anyagiak miatt csak részletekben újítunk. 2 évvel ezelőtt dolgozott nálunk egy ismerős kőműves és a barátai.Szép munkát végeztek, becsületesen, megbízhatóan végezték a dolgukat. Idén elhívtuk az ismerős kőművest, a megbeszéltek után eltelt 1 hét( neki ennyi idő kell az árajánlat elkészítéséhez). 1 hét után mi hívjuk, nehezen érjük el. Elmondja, hogy a társai meghátráltak. 1 kőműves mit sem ér. Elkeseredtem, de nem adtam fel.
    Az utcánkban felújítottak egy hasonló házat,mint a miénk(60-as évekbeli kockaház), szép lett. Elkértem az elérhetőségüket, a referencia magáért beszél. Pontosan időpontra jöttek a megbeszélésre, most az árajánlatra várok. Bízom benne, hogy beválnak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…