vagy kötelező minimum egy munkamegbeszélésre felkészülten érkezni???
Esetleg sokcsillagos luxus, amit csak kevesek enged(het)nek meg maguknak?
Esetleg sokcsillagos luxus, amit csak kevesek enged(het)nek meg maguknak?
Számos kivitelezésre jelentkezővel szerveztünk megbeszélést az elmúlt hetekben. Minden alkalommal először telefonon ismertettük a tényállást, majd e-mailben is, és átküldtük a tervdokumentációból azokat a rajzokat, metszeteket, melyekre a kivitelezőnek szüksége lehet.
(Azért nem a teljes anyagot, mert meggyőződésünk szerint pl. a meglévő pince aljzatának a szigetelése abszolút indifferens a tetőtér beépítése szempontjából, ám a jelölt urak előszeretettel vetik rá magukat az efféle részletekre.)
Ezek után mikor végre sor kerül a személyes találkozóra, napokkal azután, hogy a terveket átküldtük, nyilván azért, hogy a címzettnek legyen ideje átnézni, átgondolni, felkészülni, megérkezik egy teljesen outsider, akivel az egészet elölről kell kezdeni, mert bele se nézett az e-mailbe.
Legutóbb az volt a magyarázat, hogy az e-mail átment, a szöveges rész, de a csatolmányok nem. Aztán amikor kinyomtatva mutatom neki, hogy ezeket küldtem át, csak a vállát vonogatja, hogy jaaaa, ezeket megkapta, de nem nézte meg.
Akkor minek jött el egyáltalán a személyes megbeszélésre (ami neki tulajdonképpen állásinterjú, hiszen itt dől el, hogy megkapja-e az adott munkát)????
Tényleg sok hülyeségen vagyunk túl, egy-egy ilyen félmondat nekünk már elég ahhoz, hogy visszább vegyünk a pozitív odafordulásból. De az aktuális jelöltnek volt bátorsága lapot húzni a 19-re. Épp arról mondtam valamit, amit az e-mail szöveges részében írtam, mire közölte, hogy neki ilyet nem írtam. Még jó, hogy én készültem a megbeszélésre, felolvastam az elküldött e-mailt. Ő még csak zavarba sem jött, mi meg néztünk a Párommal egymásra, hogy tényleg az történik, hogy ez a jóember most itt a szemünkbe hazudik, mi meg bízzuk rá néhány millióért a házunk építését?
Ilyen kezdés után a folytatás már nem volt különösebben érdekes. Minél többet mondott az úriember (a kisasszonyok hívják így a kivitelező jelölteket :-), mi annál kevésbé figyeltünk rá. Fél füllel hallottam, hogy problémázott azon, hogy mekkora por lesz itt amikor vágják át a födémet (csak vágná már valaki!), és majd mindent ki kell pakolni a lakótérből (nyilván nem neki, nem értem, miért ő problémázik rajta), meg utána a takarítás (szintén nem az ő gondja), és egyáltalán, elég jelentős zajhatással jár majd az egész.
Felajánlottam neki, hogy elhívom majd, ha legközelebb a kisasszonyok nyírják egymást, hallgassa meg, az milyen zajhatással jár (mert néha azt érzem, átütöm én puszta kézzel azt a födémet, csak legyen egy hely, ahol külön zárhatjuk a hölgyeket :-). Pánikszerűen zárkózott el a lehetőségtől a csávó, de valahogy normálisabb mederbe terelődött innen a beszélgetés. Vagy azért, mert ő nem állt elő újabb hülyeségekkel, vagy azért, mert mi nem figyeltünk rá, lényeg, hogy semmi említésre méltót nem tudunk felidézni.
A végén azzal váltunk el, hogy átküldöm neki a teljes tervdokumentációt, hogy alaposan felkészülhessen, és úgy számoljon árajánlatot. Mosolyogtunk, nyilván. Ha azt a 6 oldalt nem nézte meg, ami őt kivitelezőként érintheti, azt a több mint 100 oldalt nyilván végigolvassa majd. Mi sem természetesebb.
Ilyen kezdés után a folytatás már nem volt különösebben érdekes. Minél többet mondott az úriember (a kisasszonyok hívják így a kivitelező jelölteket :-), mi annál kevésbé figyeltünk rá. Fél füllel hallottam, hogy problémázott azon, hogy mekkora por lesz itt amikor vágják át a födémet (csak vágná már valaki!), és majd mindent ki kell pakolni a lakótérből (nyilván nem neki, nem értem, miért ő problémázik rajta), meg utána a takarítás (szintén nem az ő gondja), és egyáltalán, elég jelentős zajhatással jár majd az egész.
Felajánlottam neki, hogy elhívom majd, ha legközelebb a kisasszonyok nyírják egymást, hallgassa meg, az milyen zajhatással jár (mert néha azt érzem, átütöm én puszta kézzel azt a födémet, csak legyen egy hely, ahol külön zárhatjuk a hölgyeket :-). Pánikszerűen zárkózott el a lehetőségtől a csávó, de valahogy normálisabb mederbe terelődött innen a beszélgetés. Vagy azért, mert ő nem állt elő újabb hülyeségekkel, vagy azért, mert mi nem figyeltünk rá, lényeg, hogy semmi említésre méltót nem tudunk felidézni.
A végén azzal váltunk el, hogy átküldöm neki a teljes tervdokumentációt, hogy alaposan felkészülhessen, és úgy számoljon árajánlatot. Mosolyogtunk, nyilván. Ha azt a 6 oldalt nem nézte meg, ami őt kivitelezőként érintheti, azt a több mint 100 oldalt nyilván végigolvassa majd. Mi sem természetesebb.
Sajnos ismerős a szitu.
VálaszTörlésBelső felújítás előtt állunk. Anyagiak miatt csak részletekben újítunk. 2 évvel ezelőtt dolgozott nálunk egy ismerős kőműves és a barátai.Szép munkát végeztek, becsületesen, megbízhatóan végezték a dolgukat. Idén elhívtuk az ismerős kőművest, a megbeszéltek után eltelt 1 hét( neki ennyi idő kell az árajánlat elkészítéséhez). 1 hét után mi hívjuk, nehezen érjük el. Elmondja, hogy a társai meghátráltak. 1 kőműves mit sem ér. Elkeseredtem, de nem adtam fel.
Az utcánkban felújítottak egy hasonló házat,mint a miénk(60-as évekbeli kockaház), szép lett. Elkértem az elérhetőségüket, a referencia magáért beszél. Pontosan időpontra jöttek a megbeszélésre, most az árajánlatra várok. Bízom benne, hogy beválnak.