Ugrás a fő tartalomra

Terjed a hír

Az oviban a Másodszülöttem terjeszti. És én is elmondtam már néhány olvasómnak, offline. Sőt, a gyógyszerészeknek is, akiktől pektint akartam vásárolni.
Szóval terjed a hír. És igaz. Tényleg csináltam pipacslekvárt. Ráadásul nem is most először.
Pedig nehezen indult. Ugyanis a környékünkön az összes pipacsos rét eltűnt. De egy nap a Párom úgy jött haza a nagy magyar alföldről, hogy a csomagtartóban egy nagy csokor pipacs hervadozott!
És éppen így volt jó. A pipacslekvár ugyanis egy nagy csokor pipacsból készül, amit persze nem az út mellől szedünk, és hagyjuk néhány órán át pihenni, hogy a bogarak kimászhassanak belőle. Aztán a szirmokat leszedjük a szárról.

Abban a receptben, amit én használtam 35g szirom kell 2 liter vízhez, persze abból nem lesz baj, ha több a virág.  A vizet a cukorral (800g) felforraltam, és amikor már csak meleg volt, hozzáadtam a szirmokat. Először undorító, szürkésfekete lett a víz, de néhány perc múlva feltűnt benne a piros szín. Amikor gyönyörű, vörös lett az egész, akkor átszűrtem. Érdemes kávéfilteren szűrni, vagy papírtörlővel kibélelt szűrőn, hogy a sok kis fekete szösz se maradjon a lekvárban.
Ekkor kellene hozzákeverni a pektint. (Három gyógyszertárban aláztattam meg magam pektinvásárlás címén, jó volt. Az egyik gyógyszerész majdnem meggyőzött arról, hogy pepszin az, amit én keresek, cserébe én megpróbáltam meggyőzni őt arról, hogy nem sajtot akarok csinálni.. Azóta már kiderítettem, hogy házilag is elő lehet állítani a pektint, majd legközelebb.) Egyes receptekben agar-agar szerepel, másokban zselatin. Nekem mára elég volt kihívásnak a pektin, így elmentem a könnyebb ellenállás irányába, zselatint használtam. Biztos ugyanígy működik zselírozó cukorral is.
Szóval a piros léhez hozzákevertem a zselatint, és már mehetett is az üvegekbe.


 Talán visszaadja a kép a tényleges színét. De az ízét és az illatát  - igen, illatos, virágillata van - biztosan nem. És én már tudom, milyen lesz holnap reggel, a puha vajaskenyéren!

A kíváncsiak és az elszántak kedvéért itt az eredeti recept is. Még tavaly mentettem le, sajnos nem tudom, honnan. Pedig ma elég hosszan kerestem az interneten. Ha valaki mégis rátalál, kérem, jelezze.

Ui: Ha van ilyen befőttesüvegetek fölösleges, gondoljatok rám. Köszönöm.
gelée de coquelicot
Le poids est en "pétales seuls" sans tiges, ni boutons qui pourraient donner  une coloration plus foncée et une odeur de vert (déjà que ... !)
Les pétales n'ont pas été séchés, juste ceuillis la veille ainsi les petites bêtes ont pu s'envoler.
Faire une décoction : mettre dans eau bouillante 35g pétales pour 2 litres d'eau, bouillir 10 mn. Laisser macérer au mini 1 h voir plus.
Faire la gelée : reste  1 l jus, ajouter 800 g sucre  et un sachet de pectine, cuire à gros bouillon en remuant bien 7 à 9 min.
La couleur est belle : c'est bien rouge, l'amertume oubliée grâce au sucre !
Devrait donner un beau résultat en glaçage de tarte


Megjegyzések

  1. Hogy te miket tudsz?! Sosem halottam még pipacslekvárról, de istenien hangzik. :) A mellettünk lévő üres telken van is rengeteg pipacs...

    VálaszTörlés
  2. Tegnap áradoztam a férjemnek, hogy milyen gyönyörű az út melletti pipacsmező.
    Ő azt mondta, hogy mi benne a szép, ez csak egy gyomnövény.
    Elküldtem neki a bejegyzést. :))

    VálaszTörlés
  3. Ahh! Nagyon jól hangzik!!! Én meg mindig azt hittem, hogy a pipacs mérgező :-(( Lehet, hogy ez gyerekkoromból származik, amikor mindenre azt mondták a nagyszüleim, hogy mérgező, -biztos, ami biztos alapon.

    Irigykedem, amikor megkóstolod biztos nagyon finom lesz!!!!Majd azért írd meg kérlek, legalább virtuálisan érezhessük az ízét!
    Ági

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy rád találtam:)...no és, hogy egyből ilyen bejegyzéssel együtt! Köszönet:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…