Ugrás a fő tartalomra

Terjed a hír

Az oviban a Másodszülöttem terjeszti. És én is elmondtam már néhány olvasómnak, offline. Sőt, a gyógyszerészeknek is, akiktől pektint akartam vásárolni.
Szóval terjed a hír. És igaz. Tényleg csináltam pipacslekvárt. Ráadásul nem is most először.
Pedig nehezen indult. Ugyanis a környékünkön az összes pipacsos rét eltűnt. De egy nap a Párom úgy jött haza a nagy magyar alföldről, hogy a csomagtartóban egy nagy csokor pipacs hervadozott!
És éppen így volt jó. A pipacslekvár ugyanis egy nagy csokor pipacsból készül, amit persze nem az út mellől szedünk, és hagyjuk néhány órán át pihenni, hogy a bogarak kimászhassanak belőle. Aztán a szirmokat leszedjük a szárról.

Abban a receptben, amit én használtam 35g szirom kell 2 liter vízhez, persze abból nem lesz baj, ha több a virág.  A vizet a cukorral (800g) felforraltam, és amikor már csak meleg volt, hozzáadtam a szirmokat. Először undorító, szürkésfekete lett a víz, de néhány perc múlva feltűnt benne a piros szín. Amikor gyönyörű, vörös lett az egész, akkor átszűrtem. Érdemes kávéfilteren szűrni, vagy papírtörlővel kibélelt szűrőn, hogy a sok kis fekete szösz se maradjon a lekvárban.
Ekkor kellene hozzákeverni a pektint. (Három gyógyszertárban aláztattam meg magam pektinvásárlás címén, jó volt. Az egyik gyógyszerész majdnem meggyőzött arról, hogy pepszin az, amit én keresek, cserébe én megpróbáltam meggyőzni őt arról, hogy nem sajtot akarok csinálni.. Azóta már kiderítettem, hogy házilag is elő lehet állítani a pektint, majd legközelebb.) Egyes receptekben agar-agar szerepel, másokban zselatin. Nekem mára elég volt kihívásnak a pektin, így elmentem a könnyebb ellenállás irányába, zselatint használtam. Biztos ugyanígy működik zselírozó cukorral is.
Szóval a piros léhez hozzákevertem a zselatint, és már mehetett is az üvegekbe.


 Talán visszaadja a kép a tényleges színét. De az ízét és az illatát  - igen, illatos, virágillata van - biztosan nem. És én már tudom, milyen lesz holnap reggel, a puha vajaskenyéren!

A kíváncsiak és az elszántak kedvéért itt az eredeti recept is. Még tavaly mentettem le, sajnos nem tudom, honnan. Pedig ma elég hosszan kerestem az interneten. Ha valaki mégis rátalál, kérem, jelezze.

Ui: Ha van ilyen befőttesüvegetek fölösleges, gondoljatok rám. Köszönöm.
gelée de coquelicot
Le poids est en "pétales seuls" sans tiges, ni boutons qui pourraient donner  une coloration plus foncée et une odeur de vert (déjà que ... !)
Les pétales n'ont pas été séchés, juste ceuillis la veille ainsi les petites bêtes ont pu s'envoler.
Faire une décoction : mettre dans eau bouillante 35g pétales pour 2 litres d'eau, bouillir 10 mn. Laisser macérer au mini 1 h voir plus.
Faire la gelée : reste  1 l jus, ajouter 800 g sucre  et un sachet de pectine, cuire à gros bouillon en remuant bien 7 à 9 min.
La couleur est belle : c'est bien rouge, l'amertume oubliée grâce au sucre !
Devrait donner un beau résultat en glaçage de tarte


Megjegyzések

  1. Hogy te miket tudsz?! Sosem halottam még pipacslekvárról, de istenien hangzik. :) A mellettünk lévő üres telken van is rengeteg pipacs...

    VálaszTörlés
  2. Tegnap áradoztam a férjemnek, hogy milyen gyönyörű az út melletti pipacsmező.
    Ő azt mondta, hogy mi benne a szép, ez csak egy gyomnövény.
    Elküldtem neki a bejegyzést. :))

    VálaszTörlés
  3. Ahh! Nagyon jól hangzik!!! Én meg mindig azt hittem, hogy a pipacs mérgező :-(( Lehet, hogy ez gyerekkoromból származik, amikor mindenre azt mondták a nagyszüleim, hogy mérgező, -biztos, ami biztos alapon.

    Irigykedem, amikor megkóstolod biztos nagyon finom lesz!!!!Majd azért írd meg kérlek, legalább virtuálisan érezhessük az ízét!
    Ági

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy rád találtam:)...no és, hogy egyből ilyen bejegyzéssel együtt! Köszönet:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe