Kézügyesség dolga

az újhagymának. Vesszük is, esszük is lelkesen. Azt még mindig nem tudtam megszokni, hogy akár zöldségesnél, akár piacon veszem, az eladó mindig nagy lelkesen veszi elő a kést, és mire észbekapok, már vágja is le a zöldjét. Amikor azt mondom, hogy köszönöm, nem kell levágni, az nem ér semmit, mert hát ő tényleg nagyon szívesen levágja. Amikor MEGKÉREM, hogy de tényleg NE vágja le, akkor meg néz rám értetlenül. Ha jobb (=bátor) hangulatomban  vagyok, és az eladót is szimpatikusnak (=nem teljesen reménytelen) találom, elmondom, hogy azért ragaszkodok annyira a hagyma zöldjéhez, mert azt is megesszük. Még az a jobb, ha csak megrántja a vállát, aminak annyi az üzenete, hogy a kutya is jó dolgában vész meg. De legalább olyan újhagymákat varrhatok, amilyet én szeretnék, rajta a szép hosszú, zsenge zöld részével. Merthogy újhagyma lett a filcekből és a raffiából. A filcből téglalapokat vágtam. Összevarrtam. A fehér végére rávarrtam a raffiát. Feltekertem és összevarrtam....

hajnali kettőig a neten bóklászni? Például mert utána igazán jól esik a reggeli kávé. :) Főleg, hogy az egész család nagyon megérett már az óraállításra, már hajnalban világos van, és a stablondeszkán fészkelő verebek az első napsugarakkal egy időben kezdenek zajongani (a falakból nem a Nagy Testvér hangja szól, hanem a verebek), így fél 6-kor már mindenki teljes fordulaton pörög. De nem a kávé volt a fő motivációm, az általában virrasztás nélkül is jól esik. Hanem az, hogy gyerekeknek való francia meséket keressek. Elsőszülöttem ugyanis határozott érdeklődést mutat a francia nyelv iránt. Hát ezért kutakodtam éjjel a neten. És igazán értékes dolgokra bukkantam. Találtam egy blogot , egy óvónő írja arról, milyen foglalkozásokat tart a gyerekeknek. Ezt a csigás mutogatós versikét megmutattam a kisasszonyoknak. Monsieur l'escargot Monsieur l'escargot dort bien au chaud dans sa coquille [poing fermé, le pouce caché l'intérieur] Petit nuage passe, [main qui plane a...

ha az ember egy rét szélén lakik?  - Eggyel kevesebb szomszédja van. (Tudom, hogy egy jó szomszéd nagyon jó tud lenni, de szeretünk biztosra menni.) - Kiülhet az ablakba vagy nyáron a fűbe, és nézheti ahogy a közeli lovardából kijönnek a lovasok a rétre lovagolni. Nyáron viszünk magunkkal egy tál sárgabarackot, főtt kukoricát, ilyesmit, és nézzük a lovasokat. Full screen, 3D házimozi. - Télen néha vadnyulakat is lehet látni. - Ha a gyermekének az az ötlete támad, hogy egy ködös őszi hajnalon menjünk el párát fogni, legalább nem kell messzire menni. - Tökéletes hely sárkányeregetésre. -És a füvek meg gazok között ilyenkor nagy telepekben virágzik az ibolya. Nem az a lófej széles, nemesített kertészeti ibolya, hanem azok a sötétlila rövid szárúak, amiknek érezhető illatuk van. Szedtünk is két fél tálkányi virágot. Felvert tojásfehérjébe, majd porcukorba mártogattuk, és megszárítottuk. Tavaly a sütőben próbáltam szárítani, de az nem volt jó. Túl meleg volt, és nagyon megszáradt, inkáb...

helyett most már (szinte) csak ezekkel  a csirkékkel foglalkozok. Most egy tarisznya készült: Kell hozzá némi nyitottság az alternatív irányzatokra, de szerintem vicces. Egyébként ugyanakkora, mint a párna (kb. 30x40 cm), és fehér vászon a bélése. Lassan fogytán ez a szívecskés anyagom, visszatérek a filcekhez. Zöld, fehér, raffia, és a kérdés: Ebből mi lesz?

egy üzenetet Ceffától . Hogy szeretne egy díjat adni nekem. Köszönöm. És örülök nagyon.:) A szabályok a következők: A díjat meg kell köszönni annak akitől kaptam, kell írni egy bejegyzést a díjról tovább kell adni további 10 blog társamnak, akiket nagyon kedvelek. És akiknek én szeretném továbbadni: Bergamott Virág Vacskamati Óvónéni Gabriella SK Lidércke Nana Niki Tünde

erre a csirke témára. A nyuszitáskák mintájára készült ez a csirketáska . És miről nevezetes a mai nap? Bizony, ma van a víz világnapja. Hát hurrá. Én igazából egész jól ellennék világnapok nélkül is, de ha már vannak, kezdjünk velük valamit. Az oviban már múlt héten kiderült, hogy mi lesz ma, kérték, hogy aki tud, menjen kék ruhában, és vigyenek a gyerekek vízzel kapcsolatos dolgokat. Így napjaink voltak az egyezkedésre, hogy ki milyen ruhában menjen - különös tekintettel arra, hogy épp melyik tiszta és vasalt -, és hogy ki mit vigyen, ami a vízzel kapcsolatos. Elsőszülöttem úgy határozott, hogy elviszi a teknősét. Igen, egy élő, sárgafülű ékszerteknős, de még ez volt a legszelídebb ötlete. Másodszülöttem színezett, vágtam, ragasztott, míg végül egy papírhalakból fűzött girlandot vitt. A többfelvonásos egyezkedés (na jó, rákészülés) elején a gyermekeim kitalálták, hogy süssünk kék tortát - ha már víz világnapja. Jó, süssünk. Keresés, kutatás a neten, biggyegetés, további keresés....

a bátorságomat, és beírtam a Google-be, hogy tiramisu sajttorta. Volt néhány találat, de egyik sem az én receptem. Szóval van egy találmányom. Kár, hogy már csak volt. Az utolsó morzsa is elfogyott. Gratulálok Móninak, kitalálta (majdnem?), hogy mit csinálok mostanában. Ő kiscsibét tippelt. Ti minek neveznétek ezt? Én csirke párnának neveztem el, mert szerintem túl nagy ahhoz, hogy csibe legyen (Kb. 30x40cm.) És megmutatom a másik változatot is, amit nagy szeleburdiságomban babzsák tyúkként  emlegetek a Meskán. És azt hiszem, lesznek még hasonlók.