Ugrás a fő tartalomra

"Túl sok ág van azon a fán."

Így szólt az én Párom egy napos szeptemberi délutánon.
(Épp mint az Üvegtigrisben, miszerint Rossz helyen van az a kocsi, Lali. A film végére a szereplők eljutottak a mindent megoldó felismerésig, Toljuk át, Lali!)
- Akkor mássz fel, és vágj le néhányat. - Mi mást mondhattam volna? Főleg, hogy végig azon igyekeztem, hogy ne nagyon röhögjek, annyira bevette magát a fejembe ez az Üvegtigris jelenet.


És én már szeptemberben tudtam, hogy decemberben szükségem lesz néhány nagy ágra :-)
Mert persze végignézzük, végigizguljuk, ahogy a városban kirakják a díszkivilágítást, természetesen ott didergünk a főtéren, amikor felkapcsolják a karácsonyi fényeket, az is esemény, amikor felállítják a főtéren a nagy karácsonyfát, és ahányszor csak arra járunk, megnézzük a kis karácsonyfákat is, amit az óvodások, iskolások díszítettek.
De a legszebb, a felülmúlhatatlan karácsonyi kivilágítás mégiscsak az Andrássy úton látható. El is megyünk minden évben megnézni, és csak sétálnunk, és gyönyörködünk, és sétálunk, és gyönyörködünk...

És az idén megcsináltuk icipiciben a saját Andrássy úti kivilágításunkat. 
A faágakat lefestettük fehérre. Ez a lépés kihagyható, de szerintem (szinte) minden jobban néz ki fehérre festve.



A faágakra izzósort tekertünk, gyorskötözővel a kisasszonyok ágyához rögzítettük, és kész is. Így néz ki nappal:


És így néz ki este:

Ráadásul így van hová felakasztgatni az oviban, iskolában barkácsolt, kapott díszeket is, míg az igazi karácsonyfára várunk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…