Ugrás a fő tartalomra

- És fogunk neveket húzni!

Olyan ez, mint amikor ülni, állni, járni, beszélni stb. kezd a gyerek. Mindenki átesik rajta. Elsőszülöttem most lépett abba a korba, amikor neveket húznak.
(Azok kedvéért, akiknek nincs gyerekük, vagy ők maguk nem voltak gyerekek, elmondom, hogy ez a névhúzás a magyar közoktatásban általánosan elterjedt szokás. Egy sapkába mindenki bedobja egy kis cetlire felírva a nevét. Mindenki húz egy cetlit, akinek a neve van a cetlin, annak kell ajándékot adnia. Eleinte persze a gyerekek is élvezik. Később már csak a tanárnénik. A szülők az első perctől fogva utálják. )
Szóval Elsőszülöttem hazajött néptánc próbáról ragyogó arccal, hogy megvolt a húzás, és mindenkinek kézzel készült ajándékot kell adnia, mondjuk egy pendelyt vagy egy keszkenőt, ha pedig fiút húzott, akkor egy faragott táncos botot, vagy bokrétát, ilyesmit. Én visszakézből felröhögtem, de kiderült, a gyerek nem viccelt. Sőt, teljesen komolyan elszánta magát, hogy simán hímez egy keszkenőt. Amikor elmondtam neki, hogy azt leginkább azsúrozni szokás, még akkor sem csüggedt, jó, hát akkor azsúroz egyet, csak mondjam el, mi az. 
Más szülők azt kérdezgették egymástól, hogy legalább nagyjából milyen egy autentikus néptáncos bokréta, és hogy tudja-e valaki, hogy kell annak nekikezdeni.
Bizony, ha a gyerek néptáncol, az még nem jelenti azt, hogy a szülő képzett néprajzos. És még mindig nem tudom el sem képzelni, hogy lenne képes egy 9-11 éves gyerek megvarrni egy pendelyt. 
(Ja, és a nagy lelkesedésben a kisasszony megbeszélte a barátnőjével, hogy a húzástól függetlenül egymásnak is adnak kézzel készült ajándékot.)

Ok, vállaltam a rossz zsaru szerepét - ez általában amúgy is nekem jut - elmondtam a kisasszonynak, hogy esélye nincs, hogy tudna egy keszkenőt hímezni. (Persze sokkal kíméletesebben fogalmaztam :-) Szerencsére olyan kislányt húzott, aki már oviban is csoporttársa volt, jóban is vannak, ha nem is kebelbarátnők, de valamennyire azért ismerik egymás ízlését, érdeklődését, stílusát. Én pedig ismerem a kisasszonyom manualitásának határait - fogalmazzunk úgy, hogy nem a kézügyességéért fogják kirabolni az országból :-)
És tisztában vagyok a kézzel készült ajándékok nagy csapdájával is. Általában sokkal többe kerülnek, mintha egyszerűen vennénk valamit.

Na, ebből hogy fogunk jól kijönni?

Úgy, hogy megbeszéltük, ékszer lesz a kézzel készült ajándék. És azért majd segítek. (Segítek, egy kicsit, amikor nincs más lehetőség. Ezt azok kedvéért írom, akik csak így, a blogon keresztül ismernek. A kisasszonyban fel sem merült, hogy segítség címén én megcsinálom a munka nagyját. Évek óta nevelem a hozzáadott érték fontosságára ;-)

Elmentünk hát egy olyan kreatív boltba, ahol darabra is lehet szép gyöngyöket venni. (Útközben kiderült, Elsőszülöttem szerint úgy lenne igazságos, hogy ha már ő mindenkinek készít ajándékot, magának is csinálhatna egy garnitúra ékszert. És ha már itt tartunk, úgy kellene hozzávalókat venni, hogy a húga is biztosan örülne, ha készíthetne magának ékszereket. Tehát 4 adag hozzávalót kell vennünk.)

Vettünk gyöngyöket (darabját 10, 20, 40 forintért).


És vettünk mindenféle szereléket, áttört tárcsát (glóriának), szerelőpálcát. angyalszárnyat, nikkelmentes fülbevaló alapot és organza szalagot. A végén 2100 Ft-ot fizettünk. Ennyiből fogunk 4 kislánynak örömöt szerezni.


Itthon kerestünk egy darab szivacsot, azon ugyanis nem pattognak, gurulnak a gyöngyök. De egy törölköző ugyanúgy megteszi. A kisasszony szépen sorban felfűzte a szerelőpálcára a gyöngyöket: szoknya, szárny, fej, glória, kész is van az angyalka...


Most én következtem. Egy kúpos fogóval visszahajtottam a szerelőpálca végét, a fölösleget a konyhai mindentvágó ollóval levágtam. Elsőszülöttem még beleügyeskedte a hurokba a fülbevaló alapot, és kész is volt az ajándék nagyobbik része.


A harmadik angyalkát organza szalagra fűztük, elkészült a lánc is.




Már csak a méltó csomagolás hiányzott. Olyat kerestem, amit a kisasszony is meg tud csinálni.
Ha már olcsón megúsztuk az ajándékot, a csomagolásnál lehetünk bőkezűbbek. Vettem szép papírt. Abból a fajtából, amit kreatív boltokban árulnak, és egy A/4-nyi 200 Ft .
A neten nagyon jó dobozsablonokra lehet rábukkanni, én is onnan gyűjtögetem. Ezen a linken bő választék van hasonlókból.
A papír hátoldalára rányomtattam a sablont, a kisasszony körbevágta, hajtogatta.


Én tűvel átfűztem rajta a szalagot, a kisasszony masnira kötötte, és kész is. 


Boldog karácsonyt!



Megjegyzések

  1. Nagyon ügyesek vagytok! Én is szeretem a közös kreatívkodást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A közös kreatívkodást én is szeretem. Azt viselem rosszul, amikor belekényszerítenek :-/

      Törlés
  2. Ez igazán jól sikerült! Remélem legközelebb lelkesebben állsz neki ilyen eredmény hatására.Boldog karácsonyt Nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, a bíztatást is, de bevallom, én ezt már akkor is utáltam, amikor mi húztunk neveket.

      Törlés
  3. "jó, hát akkor azsúroz egyet, csak mondjam el, mi az" Annyira bírom ezt a hozzáállást, az enyém is így van ezekkel :)

    Ez az angyal nagyon szuper lett! ha nálunk is van alapanyag tuti kérek Zs.-től karácsonyra egy ilyen medált.

    Hogy én mennyire utáltam a húzásokat. Később, amikor már verset is kellet írni, tökéletes alkalom volt a másik megsértésére...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kaptál angyalkás medált?
      Mi eleinte elcseréltük a neveket egymás közt, így mindenki a barátját, barátnőjét ajándékozta meg. Gimiben kiderült, hogy az egyik osztálytársunk bárkiről tud verset írni. Azt hiszem, 50 Ft-ba került nála egy sor. A végén már más osztályokból is kapott megrendeléseket :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…