az (is) a jó, hogy mindig marad belőle egy kicsi. Ezt a maradékot most például beledagasztottam a kenyértésztába. Azért a biztonság kedvéért, hogy tuti szép színe legyen, egy kis kurkumát is adtam hozzá. Miután megkelt a tészta, gombócokat formáztam belőle, és ...
... és most jönne az a rész, hogy egy madzaggal addig ügyeskedtem, kötöztem őket, míg egy sütőtökre nem hasonlítottak, de ...
... de valójában az történt, hogy csak az elsőt csináltam én, aztán átvették a kisasszonyok. Ebből is látszik, hogy gyerekjáték az egész.
És kész is! Jó lett a színük. És az illatuk is.
A madzagot levágtam, és már uzsonnáztunk is. Így derült ki, hogy a sütőtök-zsömléket forrón nem lehet szépen vágni, de ez senkit nem zavart.
Viszont ha kivárjuk, hogy langyosra melegre hűljön:
Csipkebogyó lekvárral |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése