Ugrás a fő tartalomra

A citromos

joghurtkrémlevest Elsőszülöttem kérte egy étteremben. Persze mindnyájan megkóstoltuk, mindnyájunknak ízlett, nagyon, és az első kanál után mindnyájan egybehangzóan állítottuk: citromos Activia!


Naná, hogy csinálok én nektek otthon is ilyet!


Sőt, csináltok ti magatoknak citromos joghurtkrémlevest, olyan egyszerű, hogy tényleg gyerekjáték elkészíteni.
A joghurtokat egy kancsóba borítjuk (lehet persze fazékba, tálba is), hozzáöntünk egy zacskó tejszínt, és felöntjük annyi tejjel, hogy leves sűrűségű legyen. Összekeverjük, és már kész is.


Ha már a főzést megspóroltuk, a tálalásnak adjuk meg a módját. (Ezt is az étteremben lestük el :-)
A tányérba először apró (vagy apróra vágott) gyümölcsök kerültek, nálunk most épp ribizli és cukordinnye, mert az volt itthon. És egy adag tejszínhab, az fontos, mert az eredeti változatban is volt (és gondolom Menyus is mondta, hogy az jár). És mentalevél.


Akinek a pincér szerepe jutott (= kiharcolta, kialkudta, kitárgyalta, kikunyerálta magának) ezt a sok finomságot nagy, teátrális mozdulatokkal a kancsóból felönti a levessel, és már kanalazzuk is.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Persze, hogy Túró Rudiiiiii!

Jól gondoltátok. Ti is annyira szeretitek, mint én? Az én változatom így néz ki: Már kapható , de Ti ne igyekezzetek annyira a Meskára, mert akár meg is nyerhetitek. Ez lesz ugyanis az áprilisi ki játszik. Ha szeretnétek egy Túró Rudit a filcpiacról, nem kell mást tennetek, mint a bejegyzés végén hagyni egy megjegyzést május 1-én este 8-ig.