Ugrás a fő tartalomra

Jelentkezzen

aki karácsony előtt néhány nappal / héttel előszedi a díszeket, és átnézi, hogy mennyi tört el, van-e rajtuk akasztó, miket kell pótolni. 
Én mindig elolvasom ezt az ötletet a magazinokban, de ...
... de nálunk ez úgy zajlik, hogy amikor a fa díszítésére kerül a sor, felhozzuk a díszeket a pincéből, villámtempóban és viszonylag csendben "feldobáljuk" a díszeket (a fa díszítése szorosan összefügg az aktuális kisgyerek alvásidejével), a nagyon törött díszeket fekete szemetesszákba gyűjtjük és a kukába is úgy tesszük bele, hogy kerüljön rá egy adag hétköznapi szemét is (az Angyal nem végez félmunkát), a repedt, lepattogzott festékű, akasztó nélküli, rondának tűnő, stb. díszeket pedig sebtében visszarakjuk a dobozba. 
És akkor ott vannak még azok a díszek is, amikről menet közben lepattan és elrepül a ház egy ismeretlen szegletébe az a kis fém izé, aminél fogva fel kell őket akasztani. Persze hogy elrakjuk azokat is, hiszen ha rátalálunk a kis fém izére, és lemegyünk a pincébe, hogy előszedjük az elrakott díszeket és visszapattintjuk, és ... Még soha egyetlen kis fém izé sem került elő. Lehet, hogy a divatborz ezeket is gyűjti.
Szóval minden évben marad néhány karácsonyfadísz, amit ugyan a fára nem lehet felrakni, de attól még jók.


Levágtam a tetejüket és fúrtam mindegyikre 3 lyukat.


Megtöltöttem virágfölddel:


A lyukakon átfűztem egy-egy szál damilt, majd a 6 damilszálat egy görccsel összecsomóztam. Így legalább az már biztos, hogy nem csúsznak ki a lyukból.


Néhány szál párnafű jutott ide is :-)



Most még alig látszik, hogy ez tulajdonképpen egy függőkert akar lenni, de karácsonyig van még idejük megnőni a kis növénykéknek.


A végén nem is az a nagy kérdés, hogy hová kerüljenek a karácsonyi kaspók, hanem hogy mi tartja majd meg azokat. A válasz: öntapadó kábelrögzítő. Villamossági boltokban, barkácsáruházban kapható.


A lépcsőről lógattam le a kis díszkerteket.


Azt a ládát most már tényleg le
kellene festenem


Ui: Természetesen a díszeket nem vesszük elő karácsony előtt, hogy minőségi ellenőrzést tartsunk, viszont a szaloncukrokat annál inkább :-)

Megjegyzések

  1. Igen, meg kell kóstolni, nehogy rossz ízű szaloncukrok kerüljenek a fára! :-)

    Nálunk a fa leszedése is titokban zajlik: éjjel. De a Jézuska sem végez félmunkát: darabonként, kézzel szedem össze a szőnyegről a tűleveleket, miután levittük a fát. Éjjel ugye a porszívó nem megoldás... :-d

    VálaszTörlés
  2. Iiiiigen, mi is titokban, kapkodva, lábujjhegyen szedjük le a fát. És a Párom mindig elvonszolja addig a gyűjtőpontig, ami nem esik a vonulási útvonalunkra.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe