Ugrás a fő tartalomra

Méghogy

véget ért a kerti szezon! 
És most nem is a falevelek összegereblyézésére, zsákolására gondolok, amivel hetek óta szórakozunk - tényleg nem értem, honnan tud még mindig ennyi levelet összehordani a szél -, hanem az ültetésre. A kertbe szánt virághagymákat  már elültettük, ha minden jól megy, tavasszal elborítják majd a fehér virágok a kertet. A maradékot pedig beültettük a használaton kívüli cserepekbe, hogy január-február környékén beköltöztessük majd a házba.
De ilyenkor novemberben mindig elkap a láz, hogy talán az utolsó napsütéses délelőttöt kihasználva még ültessek néhány szobanövényt. Hiszen ezekből lesznek az adventi dekorációk!

párnafű már felbukkant a blogon. Nem is csoda, az egyik kedvenc növényem, mindig van a házban néhány cserépnyi. Hogy szinte elpusztíthatatlan, az főleg annak köszönhető, hogy nagyon könnyű szaporítani. Ha azt látom, hogy haldoklásnak indult, az egészséges részből lecsippentem, ami menthető, átrakom egy cserépnyi nedves földre, egy pohárral leborítom (így készül az instant mini üvegház), és egy-két hét múlva kész is a meggyökeresedett új növény. Csak arra kell figyelni, hogy ha nagyon nagy a pára az üvegházban, néhány órára levegyem a burát róla.

Párnafű különböző növekedési stádiumokban



És mert párnafűből sosem elég, hiszen nagyon jó alapot ad minden adventi dekorációnak, még egy kaspót is beültettem vele.


A másik sosem elég belőle növény a kövirózsa. A kertben több helyen is előfordul. Most ikeás gyertyatartókba ültettem. Épp tizenkettőt.





Átmeneti helyükön várják a decembert.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…