Ugrás a fő tartalomra

Nem egy DIY

mérföldkő, de azért említésre méltó, ami nálunk történt.
Alakul(gat) azért Elsőszülöttem szobája is, néhány bejegyzésben már fel is bukkant egy-egy barnás színvilágú, fa mintás kép (itt és itt és itt), aztán egy hirtelen váltás, és mintha elkezdett volna kifehéredni a szoba. Fehérek lettek a raklapok, és az ágy fölé fehér, (reményeink szerint) felhő-szerű lámpák kerültek. 
Elég volt néhány éjszaka az új szobában, hogy a kisasszony belássa, amit én már mondogatok neki egy ideje, hogy az ágy mellé kell egy kislámpa. Hívhatjuk éjjeli lámpának, olvasó lámpának, bárminek, de kell. 
Nem is a hogy hívjuk az igazi kérdés, hanem a milyen legyen.
A válasz egyértelmű: fehér, felhő szerű. Amilyenek az ágy fölött is vannak. A végleges berendezés a szoba ezen részében egyértelműen a felhő-szerű látvány köré épül, nem is kell ezt tovább komplikálni, a kislámpa is legyen olyan, mint a nagyok. 
Csakhogy. A svéd bútorosnál nem kapható. Így maradt a sufnituning DIY.
A kisasszony fellelt a pincében egy használaton kívüli ikeás lámpát.


A bíztató kezdet után tovább kutatott a pincében, és talált fehér festékspray-t is. Ha ez nem jel, akkor semmi! Lefújta a lámpatestet, a burát kicserélte (a bura nagyobb foglalathoz készült, így egy plusz szűkítő elemet is "legyártott" = kartonból kivágott egy kört), és ....
... tádámmm! Kész az új lámpa. Fehér, felhő-szerű.


Bár ezen a képen egyértelműen rózsa, szerintem.


És így néz ki a szobában:


Mert persze már nagylány, lámpát csinál, és sok minden
mást is, de a nyuszi-párna ilyenkor azért előkerül



És lassan-lassan kezdenek bekúszni a színek is. Ide kék, ha már felhők.

Nem mondom, hogy klasszikus felhő-kék,
de nyáron, vihar előtt, még a szürke és a
fekete felhők előtt, ilyen kék is van az égen.


És különben is, mit számít, milyen árnyalatú kék, a lényeg,
hogy a kisasszonynak épp ez nagyon tetszik :-)








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…