Ugrás a fő tartalomra

Nem egy DIY

mérföldkő, de azért említésre méltó, ami nálunk történt.
Alakul(gat) azért Elsőszülöttem szobája is, néhány bejegyzésben már fel is bukkant egy-egy barnás színvilágú, fa mintás kép (itt és itt és itt), aztán egy hirtelen váltás, és mintha elkezdett volna kifehéredni a szoba. Fehérek lettek a raklapok, és az ágy fölé fehér, (reményeink szerint) felhő-szerű lámpák kerültek. 
Elég volt néhány éjszaka az új szobában, hogy a kisasszony belássa, amit én már mondogatok neki egy ideje, hogy az ágy mellé kell egy kislámpa. Hívhatjuk éjjeli lámpának, olvasó lámpának, bárminek, de kell. 
Nem is a hogy hívjuk az igazi kérdés, hanem a milyen legyen.
A válasz egyértelmű: fehér, felhő szerű. Amilyenek az ágy fölött is vannak. A végleges berendezés a szoba ezen részében egyértelműen a felhő-szerű látvány köré épül, nem is kell ezt tovább komplikálni, a kislámpa is legyen olyan, mint a nagyok. 
Csakhogy. A svéd bútorosnál nem kapható. Így maradt a sufnituning DIY.
A kisasszony fellelt a pincében egy használaton kívüli ikeás lámpát.


A bíztató kezdet után tovább kutatott a pincében, és talált fehér festékspray-t is. Ha ez nem jel, akkor semmi! Lefújta a lámpatestet, a burát kicserélte (a bura nagyobb foglalathoz készült, így egy plusz szűkítő elemet is "legyártott" = kartonból kivágott egy kört), és ....
... tádámmm! Kész az új lámpa. Fehér, felhő-szerű.


Bár ezen a képen egyértelműen rózsa, szerintem.


És így néz ki a szobában:


Mert persze már nagylány, lámpát csinál, és sok minden
mást is, de a nyuszi-párna ilyenkor azért előkerül



És lassan-lassan kezdenek bekúszni a színek is. Ide kék, ha már felhők.

Nem mondom, hogy klasszikus felhő-kék,
de nyáron, vihar előtt, még a szürke és a
fekete felhők előtt, ilyen kék is van az égen.


És különben is, mit számít, milyen árnyalatú kék, a lényeg,
hogy a kisasszonynak épp ez nagyon tetszik :-)








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…