Ugrás a fő tartalomra

Nem egy DIY

mérföldkő, de azért említésre méltó, ami nálunk történt.
Alakul(gat) azért Elsőszülöttem szobája is, néhány bejegyzésben már fel is bukkant egy-egy barnás színvilágú, fa mintás kép (itt és itt és itt), aztán egy hirtelen váltás, és mintha elkezdett volna kifehéredni a szoba. Fehérek lettek a raklapok, és az ágy fölé fehér, (reményeink szerint) felhő-szerű lámpák kerültek. 
Elég volt néhány éjszaka az új szobában, hogy a kisasszony belássa, amit én már mondogatok neki egy ideje, hogy az ágy mellé kell egy kislámpa. Hívhatjuk éjjeli lámpának, olvasó lámpának, bárminek, de kell. 
Nem is a hogy hívjuk az igazi kérdés, hanem a milyen legyen.
A válasz egyértelmű: fehér, felhő szerű. Amilyenek az ágy fölött is vannak. A végleges berendezés a szoba ezen részében egyértelműen a felhő-szerű látvány köré épül, nem is kell ezt tovább komplikálni, a kislámpa is legyen olyan, mint a nagyok. 
Csakhogy. A svéd bútorosnál nem kapható. Így maradt a sufnituning DIY.
A kisasszony fellelt a pincében egy használaton kívüli ikeás lámpát.


A bíztató kezdet után tovább kutatott a pincében, és talált fehér festékspray-t is. Ha ez nem jel, akkor semmi! Lefújta a lámpatestet, a burát kicserélte (a bura nagyobb foglalathoz készült, így egy plusz szűkítő elemet is "legyártott" = kartonból kivágott egy kört), és ....
... tádámmm! Kész az új lámpa. Fehér, felhő-szerű.


Bár ezen a képen egyértelműen rózsa, szerintem.


És így néz ki a szobában:


Mert persze már nagylány, lámpát csinál, és sok minden
mást is, de a nyuszi-párna ilyenkor azért előkerül



És lassan-lassan kezdenek bekúszni a színek is. Ide kék, ha már felhők.

Nem mondom, hogy klasszikus felhő-kék,
de nyáron, vihar előtt, még a szürke és a
fekete felhők előtt, ilyen kék is van az égen.


És különben is, mit számít, milyen árnyalatú kék, a lényeg,
hogy a kisasszonynak épp ez nagyon tetszik :-)








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…