Ugrás a fő tartalomra

Amikor


elkészült a lépcső váza, úgy hagytak itt bennünket a lépcsősök, hogy jövő héten visszajönnek, megcsinálják a lépcsőlapokat. Addig szokjuk, használjuk a lépcsőt, próbálgassuk, hogy szeretnénk, mit szeretnénk, most még lehet rajta alakítani.
Mi komolyan vettük a feladatot. Néztük, hogy micsoda nagy darab vas került a házunkba, ha már itt van, kezdeni kellene vele valamit... Azon túl persze, hogy lépcsőként használjuk. 
Adná magát, hogy berakunk alá egy fotelt meg egy lámpát, ezzel lerakva egy hangulatos olvasósarok alapjait.

Kép innen
Kép innen

Enterprise contemporary-staircase. Great idea. Neverthess I would add a window downstairs.:
Kép innen
Csakhogy amikor felmerült a kérdés, hogy ki ül majd be a lépcső alá olvasgatni???, senki nem jelentkezett.
Nem csüggedtünk, és két perc múlva már meg is volt, hogy mihez kezdünk a nagy vassal.

Az a helyzet, hogy előfordul, nem is ritkán, hogy nálunk még a karnison is szoknyák lógnak. Van egy gardróbunk, ami épp megfelelő méretű ahhoz, hogy egy öt tagú család ruháit elnyelje, de azért nem feneketlen a bendője. Az extráknak marad a karnis.
És ez csak az egyik adag
Azért csak jobb lenne, ha nem az ablak előtt lógna az a sok ruha. Hanem mondjuk egy kihasználatlan sarokban, ahol senkinek nincsenek útban, nem gyűrődnek, nem koszolódnak...

Egyszer majd lesz szó a ládáról is
Azt is kitapasztaltuk, hogy hová és milyen korlát kellene a lépcsőhöz. Egy semmi különös, legegyszerűbb, leginkább kézbe simuló. 
És lett. És lettek fa lépcsőlapok is. Egyelőre natúr színűek, de már dolgozunk rajta.


A raklap most ideiglenes leesésgátló,
de neki is megvan a saját története


Fent így folytatódik a korlát







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…