Ugrás a fő tartalomra

Amikor


elkészült a lépcső váza, úgy hagytak itt bennünket a lépcsősök, hogy jövő héten visszajönnek, megcsinálják a lépcsőlapokat. Addig szokjuk, használjuk a lépcsőt, próbálgassuk, hogy szeretnénk, mit szeretnénk, most még lehet rajta alakítani.
Mi komolyan vettük a feladatot. Néztük, hogy micsoda nagy darab vas került a házunkba, ha már itt van, kezdeni kellene vele valamit... Azon túl persze, hogy lépcsőként használjuk. 
Adná magát, hogy berakunk alá egy fotelt meg egy lámpát, ezzel lerakva egy hangulatos olvasósarok alapjait.

Kép innen
Kép innen

Enterprise contemporary-staircase. Great idea. Neverthess I would add a window downstairs.:
Kép innen
Csakhogy amikor felmerült a kérdés, hogy ki ül majd be a lépcső alá olvasgatni???, senki nem jelentkezett.
Nem csüggedtünk, és két perc múlva már meg is volt, hogy mihez kezdünk a nagy vassal.

Az a helyzet, hogy előfordul, nem is ritkán, hogy nálunk még a karnison is szoknyák lógnak. Van egy gardróbunk, ami épp megfelelő méretű ahhoz, hogy egy öt tagú család ruháit elnyelje, de azért nem feneketlen a bendője. Az extráknak marad a karnis.
És ez csak az egyik adag
Azért csak jobb lenne, ha nem az ablak előtt lógna az a sok ruha. Hanem mondjuk egy kihasználatlan sarokban, ahol senkinek nincsenek útban, nem gyűrődnek, nem koszolódnak...

Egyszer majd lesz szó a ládáról is
Azt is kitapasztaltuk, hogy hová és milyen korlát kellene a lépcsőhöz. Egy semmi különös, legegyszerűbb, leginkább kézbe simuló. 
És lett. És lettek fa lépcsőlapok is. Egyelőre natúr színűek, de már dolgozunk rajta.


A raklap most ideiglenes leesésgátló,
de neki is megvan a saját története


Fent így folytatódik a korlát







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…