No casting for starting

Azt a castingnak csúfolt tragikomédiát, ami nálunk zajlik hónapok óta, nyugodtan szorozzátok meg kettővel. Az történt, hogy az építész családjában is hasonló állapotok uralkodnak mint nálunk, nőtt a gyereklétszám, túlnépesedetté vált az ingatlan, nosza, beépítik a tetőteret. 

Eleinte még poénkodtunk is, hogy fogjuk majd egymásnak adogatni a kivitelezők elérhetőségét. Tényleg csináltunk ilyet, csak azzal a kísérőszöveggel, hogy kit NE hívjon a másik, vagy csak akkor, ha valami nagyon durvára vágyik. Igaz, volt olyan is, hogy ezt mindenképp hívjátok föl, mi rég röhögtünk ennyit.

Szóval zajlottak a castingok mind a két helyszínen, folyamatosan adtunk alább az elképzeléseinkből (pedig az elején sem volt magasan a léc), egyszerűsítettünk a terveken (pedig az elején is nagyon egyszerűek voltak), néztük a naptárat, hogy mi fér még bele ezen a nyáron... az építész meg egyre duruzsolta nekünk, hogy ne csináljuk már, egy válaszfalat átrakni nem ügy, azt simán megcsináljuk mi is. Nem, nem fog összedőlni a ház, nem, nem tudunk maradandó károkat okozni az ingatlanban, nem, nem kell több éves tapasztalat egy fal felépítéséhez, ők eddig bárhol laktak, teljesen átrendezték a falakat, majd jön ő, és segít, fog ez menni.

Így történt, hogy vettünk egy bontókalapácsot, egy derűs nyári reggelen előszedtük a pincéből a szerszámokat, az építész is hozta, ami neki volt otthon - olyan vízmértékarzenált sikerült felvonultatnunk, hogy sok kőműves elijedt volna tőle -, és belevágtunk.

Bontás után, építés előtt

Itt lesz a lépcső helye

A mosógép itt még a régi helyén, az egykori fürdőszobában

 Azt még elmesélem, hogy a kőművesek, akiket kérdeztünk, azt mondták, ez háromnapos munka, úgy hogy a mester és két segédje végzi. Értsd, három ember háromnapi bérét kellett volna kifizetnünk. Az építész és a Párom két nap alatt végzett vele. És ha nem délelőtt 10-kor kezdték volna, és nem bő egy órás ebédszünetet tartottunk volna, meg kihagytuk volna a túrórudi szünetet és a sztorizgatásokat, másfél nap takarítással együtt elég lett volna rá. A sittet talicskával hordták ki a konténerbe és sehol nem verték le a vakolatot. A maradék anyagot a tüzépes visszavette volna, de sikerült úgy kiszámolnunk mindent, hogy pontosan elég volt, nem maradt sem tégla, sem ragasztó.
Úgy volt, hogy hagyjuk a falat egy-két napig száradni, aztán majd újra jön az építész és segít beállítani az ajtót. Csakhogy. Mérhetetlen tettvágyunknak köszönhetően egy délután, míg a kiskirálylány aludt, beállítottuk mi, saját felelősségünkre az ajtót. Hencegésről persze szó nem lehet, de azért elmondom, hogy a házban lévő ajtók közül ez van a legjobban beállítva, függőleges, vízszintes, ahogy azt kell, ha kinyitom 10 centire, akkor úgy marad, nem fordul tovább, nem csapódik be, ha 40 centire nyitom ki, akkor úgy... egy délutánon át ezzel szórakoztunk, nyitogattuk az ajtót, hogy jé, működik :-)

A változás legjobban az alaprajzon látható.

Ilyen volt:

A ház közepén, a fürdőszobában az a ferde fal, és a hozzá
 kapcsolódó kis egyenes falszakasz került elbontásra 

 És ilyen lett:

Egy fal áthelyezésével megszűnt a ház közepén két furcsa alakú, kihasználhatatlan tér,
és lett helyette egy közepes méretű, jól kihasználható fürdőszoba,
és egy nagy, nappalinak is beillő előtér.