Ugrás a fő tartalomra

No casting for starting


Azt a castingnak csúfolt tragikomédiát, ami nálunk zajlik hónapok óta, nyugodtan szorozzátok meg kettővel. Az történt, hogy az építész családjában is hasonló állapotok uralkodnak mint nálunk, nőtt a gyereklétszám, túlnépesedetté vált az ingatlan, nosza, beépítik a tetőteret. 
Eleinte még poénkodtunk is, hogy fogjuk majd egymásnak adogatni a kivitelezők elérhetőségét. Tényleg csináltunk ilyet, csak azzal a kísérőszöveggel, hogy kit NE hívjon a másik, vagy csak akkor, ha valami nagyon durvára vágyik. Igaz, volt olyan is, hogy ezt mindenképp hívjátok föl, mi rég röhögtünk ennyit.
Szóval zajlottak a castingok mind a két helyszínen, folyamatosan adtunk alább az elképzeléseinkből (pedig az elején sem volt magasan a léc), egyszerűsítettünk a terveken (pedig az elején is nagyon egyszerűek voltak), néztük a naptárat, hogy mi fér még bele ezen a nyáron... az építész meg egyre duruzsolta nekünk, hogy ne csináljuk már, egy válaszfalat átrakni nem ügy, azt simán megcsináljuk mi is. Nem, nem fog összedőlni a ház, nem, nem tudunk maradandó károkat okozni az ingatlanban, nem, nem kell több éves tapasztalat egy fal felépítéséhez, ők eddig bárhol laktak, teljesen átrendezték a falakat, majd jön ő, és segít, fog ez menni.
Így történt, hogy vettünk egy bontókalapácsot, egy derűs nyári reggelen előszedtük a pincéből a szerszámokat, az építész is hozta, ami neki volt otthon - olyan vízmértékarzenált sikerült felvonultatnunk, hogy sok kőműves elijedt volna tőle -, és belevágtunk.


Bontás után, építés előtt

Itt lesz a lépcső helye

A mosógép itt még a régi helyén, az egykori fürdőszobában
 Azt még elmesélem, hogy a kőművesek, akiket kérdeztünk, azt mondták, ez háromnapos munka, úgy hogy a mester és két segédje végzi. Értsd, három ember háromnapi bérét kellett volna kifizetnünk. Az építész és a Párom két nap alatt végzett vele. És ha nem délelőtt 10-kor kezdték volna, és nem bő egy órás ebédszünetet tartottunk volna, meg kihagytuk volna a túrórudi szünetet és a sztorizgatásokat, másfél nap takarítással együtt elég lett volna rá. A sittet talicskával hordták ki a konténerbe és sehol nem verték le a vakolatot. A maradék anyagot a tüzépes visszavette volna, de sikerült úgy kiszámolnunk mindent, hogy pontosan elég volt, nem maradt sem tégla, sem ragasztó.
Úgy volt, hogy hagyjuk a falat egy-két napig száradni, aztán majd újra jön az építész és segít beállítani az ajtót. Csakhogy. Mérhetetlen tettvágyunknak köszönhetően egy délután, míg a kiskirálylány aludt, beállítottuk mi, saját felelősségünkre az ajtót. Hencegésről persze szó nem lehet, de azért elmondom, hogy a házban lévő ajtók közül ez van a legjobban beállítva, függőleges, vízszintes, ahogy azt kell, ha kinyitom 10 centire, akkor úgy marad, nem fordul tovább, nem csapódik be, ha 40 centire nyitom ki, akkor úgy... egy délutánon át ezzel szórakoztunk, nyitogattuk az ajtót, hogy jé, működik :-)


A változás legjobban az alaprajzon látható.
Ilyen volt:

A ház közepén, a fürdőszobában az a ferde fal, és a hozzá
 kapcsolódó kis egyenes falszakasz került elbontásra 
 És ilyen lett:
Egy fal áthelyezésével megszűnt a ház közepén két furcsa alakú, kihasználhatatlan tér,
és lett helyette egy közepes méretű, jól kihasználható fürdőszoba,
és egy nagy, nappalinak is beillő előtér.



Megjegyzések

  1. Majd írd ezt bele a referenciátokba, és küldjétek el az összes, egykor potenciálisnak hitt jelöltnek, aki nyáron megfordult nálatok. :)))
    szuperek vagytok! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe