Ugrás a fő tartalomra

Költözik

a mosógép. Most még az eddigi helyén áll, de megváltoztak a körülmények, újrarajzoltuk a fürdőszoba határait, oda kell beköltöznie a mosógépnek. Neki is ott lesz a legjobb. Nem is tiltakozik ő sem, menne is már, csakhogy nincs hová. Ki kell alakítani a helyét, hogy legyen honnan vizet vennie és legyen hová a használt vizet leeresztenie.


Most még elég nagy a zsúfoltság azon a környéken, van ott egy wc és egy bidé kiállás is (A csövek ledugózva állnak ki a falból. A bidét magát az ideköltözésünk utáni első héten szereltük ki, a kisasszonyok annyi kreatív ötletüket kívánták ott megvalósítani.), mindkettő megszüntetésre vár.
Ha már úgyis megy a vésés, fúrás, burkolat feltörése, ház szétverése, akkor ne végezzünk félmunkát. Törjük át a födémet is vagy két helyen, készítsük elő az emeleti fürdőszobába is, amit lehet (hideg víz felállás, szennyvíz a zuhanyzóhoz és a wc-hez). 
És a régi falon volt az a törölközőszárító radiátor, na azt nagyon vissza kellene szerelni, immár az új falra, mert az egyben a fűtés is, és eléggé ragaszkodunk hozzá, hogy a hideg őszi, téli napokon meleg legyen a fürdőben.
Ne feledkezzünk el a bojlerről sem, akkor már alakítsák ki a vizesek annak is a helyét.

Ezt mind el is mondtam a Vizesembernek, amikor eljött az első munkamegbeszélésre. Még megmutattam neki azt is, hogy a fürdőszobában 1 méter magasan körben végigfut egy 12 centis párkány. Ez por- kosz- és lomfogónak egyébként tökéletes megoldás (A lakberendezési magazinokban az ilyet mécsesekkel szokták telerakni.  Naná, hogy megpróbáltam én is. Szembesülnöm kellett vele, hogy nem lakberendezési magazinba való életet élek.). 

Most viszont épp jól jön ez a párkányos megoldás, ugyanis ez takarja a falon kívül vezetett vízcsöveket. A párkány belül üreges, viszonylag könnyű bontani, és legalább pontosan látjuk, hol futnak a csövek. Eredeti állapotában jó nagy volt a fürdő, elbírta körben ezt a 12 centi mínuszt az alapterület,  most viszont már számít, tehát a párkánynak mennie kell, elbontjuk. (Megjegyzem, a kőművesek a párkányt 2x, 3x drágábban akarták bontani, mint a falat, mert hát az párkánybontás!!! A párkányt volt a legkönnyebb bontani, hiszen nem volt tömör, elég volt egy kicsit meglendíteni a bontókalapácsot, már omlott is le az egész.)
A Vizesember mondott erre az egészre egy árat (Minden mesterember máshogy számol, ez a mostani nem méricskélt, hogy hány métert kell vésni, és mennyi csövet kell kiszedni a falból, és mennyit berakni a falba, ő a kiállásokat számolta, hányat kell kialakítani és hányat megszüntetni.), hogy mikor tud kezdeni, és mennyi idő alatt végez. Kezet fogtunk, úgy legyen.
Már a kocsinál járt, amikor rákérdezett a konténerre, hogy ha lesz itt, amikor jönnek, akkor kihordják abba a törmeléket, ne kelljen a sittes zsákokat kerülgetni. (És nem kezdett el szórakozni, hogy mennyiért hordja ki a konténer mellé és mennyiért teszi bele, sem azzal, hogy miért az udvaron lesz a konténer, nem pedig bent a házban.) 
Persze, hogy lesz :-)
Tud olcsóbban, kell?
Persze, hogy kell :-)


És úgy lett minden, ahogy megállapodtunk. Először a konténer jött, két nappal a vizesek előtt, hogy mi is pakolhassunk bele, ha van mit. (Félig-meddig építési területen élünk, persze, hogy van mit.) Aztán jött a két vizesember, a Mester és a segédje.
Éééééés, a második nap végén, amikor már mindent, tényleg mindent egy vékony réteg téglapor borított, voltak szép új csöveink. A falban. Ami nem fért, az persze a falon kívül.


A mosógép beköltözött a végleges helyére, akárcsak a bojler. És ha megnyitottuk a csapot, folyt belőle a víz, ráadásul meleg víz, anélkül, hogy várni kellett volna, míg a pincéből felér, hogy útközben ráadásul még le is hűljön. (Télen, amikor a legjobban vágytunk rá, gyakorlatilag lehetetlen volt egy kád forró fürdőbe becsobbanni, max. közepesen meleg jött össze, annyira lehűlt a víz, míg a sok méternyi csövön felkanyargott. De ez már a múlté !)


A plafonon lett 2 lyuk,

 a padláson meg néhány csonka cső.



És mi örülünk nagyon :-)))


Ui: A Vizesembert az építész ajánlotta, hogy náluk már többször dolgozott és sosem lett baj belőle. Úgy néz ki, nálunk is fog még dolgozni.


Megjegyzések

  1. örülök, hogy haladtok, annak meg még jobban, hogy azért csak lehet találni mlg mesterembert, aki dolgozni is tud, nem csak beszélni. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe