Ugrás a fő tartalomra

Nyáron

persze könnyű. Szandálban járunk, vagy mezítláb. De a szeptemberrel eljön a cipők ideje is, kell kinti cipő, benti cipő, tesis cipő, uszis papucs, balettcipő, néptáncos cipő, kerek csokoládé, keserű csokoládé, mogyorós csokoládé ...  :-)))
Irány a cipőbolt.  Várakozáson felül indult, a kisasszony rögtön kiválasztott egy cipőt, nekem is tetszett, a méret jó volt, az ár megfelelő, mehetünk is fizetni.
Ebben a boltban a pénztárnál mindig ajánlanak valamilyen kiegészítőt a cipőhöz, tisztítószert, ápolószert, és olyan is volt már, hogy a nyári szandálhoz fényvédőkrémet ajánlottak. Hogy a három, fél centis pántból álló szandál UV védelme is biztosítva legyen. Mondjuk ezt már az eladó is majdnem elröhögte. 
Szóval nem ért váratlanul a pénztáros kérdése:

- Ajánlhatok a cipőhöz talpbetétet esetleg?
- Köszönöm, nem.
- Nagyon jó minőségű talpbetét.
- Köszönöm, nem kérem.
- Azért megmutatom.
Elém rak egy talpbetétet, ami nyilván nagyon jó minőségű és amire én már 2x kedvesen, de egyértelműen nemet mondtam.
Megnéztem a talpbetétet.
- Köszönöm, nem kérem.
- Ezeknek a cipőknek a talpa műanyag. Nagyon fontos, hogy megfelelő talpbetétet rakjanak bele, mert különben megizzadhat benne a láb, esetleg csíphet is, a talpbetét pamut bevonata biztosítja, hogy kellemes viselet legyen a cipő.
Jó, ha rám nem hallgat, kérek erősítést. Épp akkor bóklászott arra a kisasszony, odafordulok hozzá:
- Szeretnél talpbetétet az új cipődbe?
- NEM.
Vissza az eladóhoz:
- Köszönöm, nem kérem a talpbetétet.
- Csakhogy ezeknek a cipőknek a talpa belül műanyag, ez pedig egy nagyon vékony kis talpbetét, nem lesz kényelmetlen tőle a cipő, csak kellemesebb viselet. (Csak én érzem úgy, hogy itt már tartottunk?)
- Köszönöm, nem kérem. (Hányszor kell még elmondanom???)
- Ha egész nap ebben a cipőben van a gyerek lába, az nem jó, mert a cipő talpa belülről műanyag, ezért szoktuk ajánlani hozzá a talpbetétet.
- Nem ebben lesz a lába egész nap, van benti cipőjük. 
- De játszótérre csak megy! (Hogy jön ez ide???)
- Arra külön cipője van. (Édesen mosolyogtam, még rebesgettem is hozzá.)
Ezen annyira megsértődött az eladó, hogy megfogta a talpbetétet, és visszahajította a polcra (kb. 3 méter), kimarta a kezemből a bankkártyámat, és dúlva-fúlva, csapkodva elintézte a papírmunkát.

 

Én még mindig azon töprengek, mi baja volt a pénztárosnak? Mindössze annyi történt, hogy nem kívántam élni a felkínált lehetőséggel. És ezt 7x is elmondtam :-)

Megjegyzések

  1. Nálunk csak 1 cipő bolt van, de mindig csak a baj van velük. Egyszerűen minden minőséghibás náluk (már az is megfordult a fejemben, hogy másodosztályú cipőket árul elsőosztályúként). Az új cipő, ha háromszor volt a gyerek lábán és elvált a tépőzár. Amúgy csak ez az egy fazon volt, nekünk meg nagyon kellett. Már nem is próbálok reklamálni, holnap elvisszük a javítós bácsihoz. Grrrr

    VálaszTörlés
  2. Eszembe jutott az eladóról a T-Home-os ügyfélszolgálatos. Mikor felhívtam érdeklődni, mindenáron az energiaszámlám akarta csökkenteni. Én konzekvensen kitartottam, semmilyen kérdésére nem válaszoltam, majd mikor meguntam akkor megkértem, hogy vagy próbálja megválaszolni az én kérdéseimet, vagy kapcsolja a csoportvezetőjét. Így belenyugodott, hogy nem kötök vele energiaszerződést. Rossz lehet azért az ilyen, mikor a vezetőség megköveteli az eladását felesleges termékeknek. Pl a postás is, az ajánlott levélről bedobja simán az értesítőt ( itthon dolgozom, tehát legtöbbször itthon vagyok), de ha sorsjegyet kell eladni, akkor be tud csöngetni....

    VálaszTörlés
  3. A postás nálunk is ezt teszi (nem is tudtam miért).Gyűlölöm én is az ilyen erőszakos "segítőket".

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe