Ugrás a fő tartalomra

Nyáron

persze könnyű. Szandálban járunk, vagy mezítláb. De a szeptemberrel eljön a cipők ideje is, kell kinti cipő, benti cipő, tesis cipő, uszis papucs, balettcipő, néptáncos cipő, kerek csokoládé, keserű csokoládé, mogyorós csokoládé ...  :-)))
Irány a cipőbolt.  Várakozáson felül indult, a kisasszony rögtön kiválasztott egy cipőt, nekem is tetszett, a méret jó volt, az ár megfelelő, mehetünk is fizetni.
Ebben a boltban a pénztárnál mindig ajánlanak valamilyen kiegészítőt a cipőhöz, tisztítószert, ápolószert, és olyan is volt már, hogy a nyári szandálhoz fényvédőkrémet ajánlottak. Hogy a három, fél centis pántból álló szandál UV védelme is biztosítva legyen. Mondjuk ezt már az eladó is majdnem elröhögte. 
Szóval nem ért váratlanul a pénztáros kérdése:

- Ajánlhatok a cipőhöz talpbetétet esetleg?
- Köszönöm, nem.
- Nagyon jó minőségű talpbetét.
- Köszönöm, nem kérem.
- Azért megmutatom.
Elém rak egy talpbetétet, ami nyilván nagyon jó minőségű és amire én már 2x kedvesen, de egyértelműen nemet mondtam.
Megnéztem a talpbetétet.
- Köszönöm, nem kérem.
- Ezeknek a cipőknek a talpa műanyag. Nagyon fontos, hogy megfelelő talpbetétet rakjanak bele, mert különben megizzadhat benne a láb, esetleg csíphet is, a talpbetét pamut bevonata biztosítja, hogy kellemes viselet legyen a cipő.
Jó, ha rám nem hallgat, kérek erősítést. Épp akkor bóklászott arra a kisasszony, odafordulok hozzá:
- Szeretnél talpbetétet az új cipődbe?
- NEM.
Vissza az eladóhoz:
- Köszönöm, nem kérem a talpbetétet.
- Csakhogy ezeknek a cipőknek a talpa belül műanyag, ez pedig egy nagyon vékony kis talpbetét, nem lesz kényelmetlen tőle a cipő, csak kellemesebb viselet. (Csak én érzem úgy, hogy itt már tartottunk?)
- Köszönöm, nem kérem. (Hányszor kell még elmondanom???)
- Ha egész nap ebben a cipőben van a gyerek lába, az nem jó, mert a cipő talpa belülről műanyag, ezért szoktuk ajánlani hozzá a talpbetétet.
- Nem ebben lesz a lába egész nap, van benti cipőjük. 
- De játszótérre csak megy! (Hogy jön ez ide???)
- Arra külön cipője van. (Édesen mosolyogtam, még rebesgettem is hozzá.)
Ezen annyira megsértődött az eladó, hogy megfogta a talpbetétet, és visszahajította a polcra (kb. 3 méter), kimarta a kezemből a bankkártyámat, és dúlva-fúlva, csapkodva elintézte a papírmunkát.

 

Én még mindig azon töprengek, mi baja volt a pénztárosnak? Mindössze annyi történt, hogy nem kívántam élni a felkínált lehetőséggel. És ezt 7x is elmondtam :-)

Megjegyzések

  1. Nálunk csak 1 cipő bolt van, de mindig csak a baj van velük. Egyszerűen minden minőséghibás náluk (már az is megfordult a fejemben, hogy másodosztályú cipőket árul elsőosztályúként). Az új cipő, ha háromszor volt a gyerek lábán és elvált a tépőzár. Amúgy csak ez az egy fazon volt, nekünk meg nagyon kellett. Már nem is próbálok reklamálni, holnap elvisszük a javítós bácsihoz. Grrrr

    VálaszTörlés
  2. Eszembe jutott az eladóról a T-Home-os ügyfélszolgálatos. Mikor felhívtam érdeklődni, mindenáron az energiaszámlám akarta csökkenteni. Én konzekvensen kitartottam, semmilyen kérdésére nem válaszoltam, majd mikor meguntam akkor megkértem, hogy vagy próbálja megválaszolni az én kérdéseimet, vagy kapcsolja a csoportvezetőjét. Így belenyugodott, hogy nem kötök vele energiaszerződést. Rossz lehet azért az ilyen, mikor a vezetőség megköveteli az eladását felesleges termékeknek. Pl a postás is, az ajánlott levélről bedobja simán az értesítőt ( itthon dolgozom, tehát legtöbbször itthon vagyok), de ha sorsjegyet kell eladni, akkor be tud csöngetni....

    VálaszTörlés
  3. A postás nálunk is ezt teszi (nem is tudtam miért).Gyűlölöm én is az ilyen erőszakos "segítőket".

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…