Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.4

Az első hét tapasztalatai.
Másodszülöttemék tortáztak az oviban, valamelyik gyerek szülinapját ünnepelték. Ilyenkor mindig marad szörp, tehát egész héten szörpöt ittak. A gyümölcsöt nem látott, bolti változatot, mart valami ÁNTSZ előírás szerint csak számlával igazolt eredetű enni-, innivaló vihető az oviba.

Elsőszülöttemék osztálya pénteken családi délutánt tartott, batyus buli megoldással.
Hogy még nagyobb legyen az érzés, a tanárnénik ebéd után elvitték a bandát fagyizni. Két fagyizó is van az iskola 2 perces körzetében, az egyikben finom, jó minőségű fagyi kapható, és olyan különlegességekre is rá lehet csodálkozni, mint a gyümölcsből készült gyümölcsfagyi.
A másik fagyizóban a "tekerős" változat kapható, abból is a létező legrosszabb, én egyszer kóstoltam, szerintem vízzel hígított tejpor + aroma + ételfesték, igazán annyira rossz, hogy sok gyerek sem szereti. A tanárnénik viszont igen, gondolom, azért viszik mindig oda fagyizni a gyerekeket.
Ezek után a családi napon halmokban állt a keksz és a süti. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nagyon sokan házi sütit hoztak, és többen tettek ki az asztalra gyümölcsöt is (és bizony, ették a gyerekek), sőt, az egyik anyuka 2 kenyeret, egy nagy adag feldarabolt paprikát, és egy nagy tál padlizsánkrémet rakott ki az asztalra (amiből mondjuk a gyerekek nem ettek, de nem is bántuk, legalább több jutott nekünk).


Uzsonnára csokis croissant-t kaptak. (Aki evett már croissant-t, az tudja, hogy ez az elnevezés a menzán csupán az eufémizmus illusztrálására szolgál.) Kép nem készült róla, igazából el sem hoztuk, de épp úgy nézett ki, mint tavaly ősszel a csokis papucs.

Ezek után, amikor megkérdeztem, mi legyen a vacsora, azt a választ kaptam, hogy mindegy, csak sós legyen!
És ne legyenek kétségeitek, a maradék üdítőket, kekszeket a gyerekek fogják megkapni, gondolom a jövő héten folyamatosan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…