Ugrás a fő tartalomra

Kiderült, hogy a tacskónak

liba feje van.
A westikkel kezdődött persze az egész. Varrtam három újabb kitűzőt. Már postára is adtam őket, hogy az új évet a gazdáikkal kezdhessék.

A pöttyös nyakörvesből kettő készült, az egyik meglepetés lesz. 

Gyűrűalapot varrtam rá.


Nem én fogom hordani, de muszáj volt felpróbálnom. Mondjuk kicsinek nem kicsi, de biztos mások is szeretik a nagy gyűrűket. Vagy a westiket.


A sok westi után írta Viki, hogy van neki egy barátnője, aki meg a tacskókat szereti. És hogy tudnék-e tacsi kitűzőt varrni. Persze, hogy tudnék. Főleg, hogy képet is kaptam, egy fekete tacsi sziluett. Örültem, már ez is nagy segítség, nagyon nehéz minden támpont nélkül csak úgy, bele a világba varrni, eltalálni valakinek az ízlését. Ráadásul itt még támpont is volt, piros filc tacskó, fekete varrással, fekete gyöngy szemekkel. Ezt nevezem én tisztességes megrendelésnek, mindenkinek ilyet kívánok.
Amikor elkezdtem (volna) varrni, kiderült, hogy a kapott képen olyan kicsi a tacskó, hogy azt nem tudom használni. Ha nagyítani próbáltam, teljesen szétesett a kép. Semmi baj, néhány óra kutatás a neten, és meg is találtam a kép eredetijét. Már majdnem örültem, amikor kiderült, hogy az sem elég nagy. Még mindig semmi baj, tudok én elszánt is lenni, csak találok egy használható rajzot egy tacskóról. És találtam. A végén 6 sematikus tacsi rajz volt a papíromon, különböző méretben.


 Kiválasztottam egyet, kiszabtam, megvarrtam, nézem, nézem, hát ennek tisztára liba feje van. Jönnek a többiek, mutatom nekik, nem nagyon mondanak semmit. Feltettem a bátorítónak szánt kérdést, hogy mondjanak már legalább valamit: A feje nem olyan egy kicsit, mint egy madáré? Válaszul szinte kiszakadt belőlük a kérdés (meg a röhögés): Egy kicsit?
De tényleg! Ha csak a fejét néztük, az összes tacskó rajz egy libára hasonlított. Az orruk miatt van minden, az olyan, mintha a liba csőre lenne.

 Végül csak sikerült kitalálni valamit, varrtam fület is a kutyának, így azért már hihetőbb, hogy tacskó.


 Készült egy másik változat is, ez mondjuk egyáltalán nem hasonlít arra, ami a kapott képen volt, de nagyon megtetszett ez a tacskó rajz. Így legalább majd választhat is a megrendelő.


Ráadásként még egy katicás kollekció is készült, kitűző, kulcstartó, hűtőmágnes.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe