liba feje van.
A westikkel kezdődött persze az egész. Varrtam három újabb kitűzőt. Már postára is adtam őket, hogy az új évet a gazdáikkal kezdhessék.
Nem én fogom hordani, de muszáj volt felpróbálnom. Mondjuk kicsinek nem kicsi, de biztos mások is szeretik a nagy gyűrűket. Vagy a westiket.
De tényleg! Ha csak a fejét néztük, az összes tacskó rajz egy libára hasonlított. Az orruk miatt van minden, az olyan, mintha a liba csőre lenne.
Végül csak sikerült kitalálni valamit, varrtam fület is a kutyának, így azért már hihetőbb, hogy tacskó.
Készült egy másik változat is, ez mondjuk egyáltalán nem hasonlít arra, ami a kapott képen volt, de nagyon megtetszett ez a tacskó rajz. Így legalább majd választhat is a megrendelő.
A westikkel kezdődött persze az egész. Varrtam három újabb kitűzőt. Már postára is adtam őket, hogy az új évet a gazdáikkal kezdhessék.
A pöttyös nyakörvesből kettő készült, az egyik meglepetés lesz.
Gyűrűalapot varrtam rá.
A sok westi után írta Viki, hogy van neki egy barátnője, aki meg a tacskókat szereti. És hogy tudnék-e tacsi kitűzőt varrni. Persze, hogy tudnék. Főleg, hogy képet is kaptam, egy fekete tacsi sziluett. Örültem, már ez is nagy segítség, nagyon nehéz minden támpont nélkül csak úgy, bele a világba varrni, eltalálni valakinek az ízlését. Ráadásul itt még támpont is volt, piros filc tacskó, fekete varrással, fekete gyöngy szemekkel. Ezt nevezem én tisztességes megrendelésnek, mindenkinek ilyet kívánok.
Amikor elkezdtem (volna) varrni, kiderült, hogy a kapott képen olyan kicsi a tacskó, hogy azt nem tudom használni. Ha nagyítani próbáltam, teljesen szétesett a kép. Semmi baj, néhány óra kutatás a neten, és meg is találtam a kép eredetijét. Már majdnem örültem, amikor kiderült, hogy az sem elég nagy. Még mindig semmi baj, tudok én elszánt is lenni, csak találok egy használható rajzot egy tacskóról. És találtam. A végén 6 sematikus tacsi rajz volt a papíromon, különböző méretben.
Kiválasztottam egyet, kiszabtam, megvarrtam, nézem, nézem, hát ennek tisztára liba feje van. Jönnek a többiek, mutatom nekik, nem nagyon mondanak semmit. Feltettem a bátorítónak szánt kérdést, hogy mondjanak már legalább valamit: A feje nem olyan egy kicsit, mint egy madáré? Válaszul szinte kiszakadt belőlük a kérdés (meg a röhögés): Egy kicsit?De tényleg! Ha csak a fejét néztük, az összes tacskó rajz egy libára hasonlított. Az orruk miatt van minden, az olyan, mintha a liba csőre lenne.
Ráadásként még egy katicás kollekció is készült, kitűző, kulcstartó, hűtőmágnes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése