Ugrás a fő tartalomra

A sokat

(és sokszor) látott arany képkeret (szerepelt már itt és itt is) most fehér.


Persze nem ez a lényeg, hanem ami belekerül. 
Papírboltban lehet kapni vastag átlátszó fóliát. Írásvetítő fóliaként vagy előlapként (amit spirálozáshoz használnak) érdemes keresni. Számos kreatív ötlet megvalósításánál jól jön. Képkeretekben pl. tökéletesen helyettesíti az üveget. Én most fehér lakkfilccel rajzoltam rá.

Így néz ki, ha barna csomagolópapír a háttér.
Szerintem így se rossz :-)
De az igazi mégis a tükörfényes arannyal lesz. Ez az a szín, amit nagyon nehéz beszerezni, legyen szó akár festékről, akár kartonról, és ha sikerül, akkor is csak a baj van vele, mert könnyen kopik, és minden ujjlenyomat, gyűrődés meglátszik rajta. De ha ilyen jelentéktelen kis apróságok nem szegik kedvünket, olyan érdekes és szép felületeket lehet összehozni, hogy azt fényképezővel nem is lehet jól visszaadni (nekem legalábbis nem sikerült).
Öntapadós fóliából kaptam most ilyen fényes aranyat, és abban a sorrendben raktam össze a képkeretet, hogy az üveg, rá a fehér lakkfilccel megrajzolt, megírt átlátszó fólia, majd az arany fólia, majd a keret hátlapja. Íme:


Mintha kicsit le lenne csúszva az egész? Szerintem is.  És ez így rendben is van.
Sima, fehér A/4-ből kis zászlócskákat vágtam. 8-at. Hogy majd azokat ráragasztom az üvegre. Üvegre papírt (akár befőttesüvegre címkét is) a legegyszerűbben tejjel lehet ragasztani. A felragasztandó papír hátoldalát tejbe mártom és rásimítom az üvegre, papírtörlővel leitatgatom róla a fölösleges tejet, és kész is. (Az így felragasztott címkéket eltávolítani még könnyebb az üvegről, elég csak vízbe mártani, és a papír leázik róla.)



Miután felragasztottam a zászlócskákat, így nézett ki:


A többit holnap...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…