Ugrás a fő tartalomra

Csak most

döbbenek rá, hogy még nem is mutattam, hogy sikerült letapétáznom Másodszülöttem szobáját!
Azt kell mondjam, nincs okom szégyenkezni. Ha tökéletes nem is lett, de SOKKAL jobban sikerült, mint a hivatásosoknak. (Azóta már több festőhöz is volt szerencsénk :-/  )
A kisasszony olyan lendülettel kezdte el belakni a birodalmát, hogy a frissen tapétázott, de még üres szobáról nem is készültek képek. Mindössze annyit kért, hogy majd jól válasszunk kiegészítő színt, nehogy nagyon beleolvadjon a tapétákba.

Tényleg kevés, kell még hozzá egy kiegészítő szín 
A kiegészítő színben könnyen megegyeztünk, legyen a vörösréz, az tetszik a kisasszonynak, eléggé elüt a tapétáktól, és most elég trendi ahhoz, hogy könnyen be lehessen szerezni. 
A lámpát hónapokkal korábban megvettem, az mindig is biztos volt, hogy Másodszülöttem szobájában az arany főszerephez jut majd. A kép nem adja vissza, de ez a lámpa olyan fényes, hogy sminktükörnek simán lehet(ne) használni. Az ára is jó volt, annyira, hogy rögtön kettőt vettem belőle, az ágy két oldalára, olvasólámpának, kislámpának. Örültem, hogy fel lehet rakni a falra, nem kell hozzá éjjeli szekrény, ami mindenképp csökkentené a szabad területet a szobában.

A bal oldalon Ikeás karácsonyi izzósor, vörösréz burával 
Amivel nem számoltam, az a fránya gravitáció. A ferde falra felrakott falikarok nehéz bura részét  nem tartotta meg a kar, úgy nézett ki, mint valami óriásbogár csápjai. Megpróbáltuk szalaggal felkötni, de ez sem szép sem jó megoldás nem volt. Így a falikarok mentek a Jófogásra, és jött helyettük két másik lámpa ugyanonnan. Ha nem arany, akkor kristály.




És a fénye:














Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…