Ugrás a fő tartalomra

Csak most

döbbenek rá, hogy még nem is mutattam, hogy sikerült letapétáznom Másodszülöttem szobáját!
Azt kell mondjam, nincs okom szégyenkezni. Ha tökéletes nem is lett, de SOKKAL jobban sikerült, mint a hivatásosoknak. (Azóta már több festőhöz is volt szerencsénk :-/  )
A kisasszony olyan lendülettel kezdte el belakni a birodalmát, hogy a frissen tapétázott, de még üres szobáról nem is készültek képek. Mindössze annyit kért, hogy majd jól válasszunk kiegészítő színt, nehogy nagyon beleolvadjon a tapétákba.

Tényleg kevés, kell még hozzá egy kiegészítő szín 
A kiegészítő színben könnyen megegyeztünk, legyen a vörösréz, az tetszik a kisasszonynak, eléggé elüt a tapétáktól, és most elég trendi ahhoz, hogy könnyen be lehessen szerezni. 
A lámpát hónapokkal korábban megvettem, az mindig is biztos volt, hogy Másodszülöttem szobájában az arany főszerephez jut majd. A kép nem adja vissza, de ez a lámpa olyan fényes, hogy sminktükörnek simán lehet(ne) használni. Az ára is jó volt, annyira, hogy rögtön kettőt vettem belőle, az ágy két oldalára, olvasólámpának, kislámpának. Örültem, hogy fel lehet rakni a falra, nem kell hozzá éjjeli szekrény, ami mindenképp csökkentené a szabad területet a szobában.

A bal oldalon Ikeás karácsonyi izzósor, vörösréz burával 
Amivel nem számoltam, az a fránya gravitáció. A ferde falra felrakott falikarok nehéz bura részét  nem tartotta meg a kar, úgy nézett ki, mint valami óriásbogár csápjai. Megpróbáltuk szalaggal felkötni, de ez sem szép sem jó megoldás nem volt. Így a falikarok mentek a Jófogásra, és jött helyettük két másik lámpa ugyanonnan. Ha nem arany, akkor kristály.




És a fénye:














Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…