Ugrás a fő tartalomra

Ez is megvan,

még sincs este vége. Régóta húzódott már ez a tapétázás, utaltam már rá itt a blogon, hogy felhőszerű lesz, legutóbb már felvillant valami felhős, és most végre a teljes képet is meg tudom mutatni.

A lépcsőről nézve. Reményeink szerint egy szép napon itt
majd ajtó is lesz (amint találunk valakit, aki hajlandó egy szokatlan
ajtót egy szokatlan helyre beépíteni.)
 A szoba háló részébe felhős tapéta került. Ha az időjárás is úgy akarja, az ágyból nézve egybefolyik majd a kint és a bent.


Kerek fél napig örültünk ennek az állapotnak, amikor is elkezdtem duruzsolni a kisasszonynak, miszerint: Ez a linóleum nagyon barna ehhez a kék-fehér tapétához, ugye, te is látod, hogy nem jó így, szerintem szerinted is kék vagy fehér illene itt a padlóra is, én megnézem, mennyi padlófesték maradt a lépcső festése után, csak átmenetileg, amíg nem találunk ide szőnyeget, tök jól fog kinézni, sokkal jobban mint most, de ha csak kicsit is jobb lesz, már megérte... , stb, stb, elég hosszasan és kitartóan. Ám fáradozásaim nem voltak hiábavalóak, végül a kisasszony csak felismerte, hogy az volna az igazi, ha lefestenénk fehérre a linóleumot.
Ugye, hogy jobb lett???


2x fél óránkba került, hogy így nézzen ki az alvórész.


A kisasszony már az első réteg után megszerette, hogy nem barna a padló (Igazam volt, vagy igazam volt? :-), a második réteg után azt mondta, ő nem is szeretne szőnyeget, ha már ennyit dolgoztunk vele (ismétlem, 2x fél óra volt), maradjon így, olyan jól néz ki. Felőlem...








Megjegyzések

  1. nagyon szuper, légies az egész :) én imádnám :)

    VálaszTörlés
  2. Ezek szerint sikerült azt megvalósítani, amit terveztünk. Mutatom majd berendezve is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…