Ugrás a fő tartalomra

Egy újabb

céges jelölt érkezett, hogy megnézze a padlásunkat.
Az igazi semmi különös ember, az igazi semmi különös megbeszélés. nem voltak figyelemre méltó ötletei, hozzászólásai, igaz, nem voltak elképesztő kérdései sem. Annyira semmilyen volt, hogy azt sem tudtuk eldönteni, szimpatikus volt-e vagy sem.
Úgy búcsúztunk, hogy majd elküldi az ácsát, nézze meg ő is a tetőt, és hét végére küldi az árajánlatot.

Ebben a hangulatban telt el 2 hét, természetesen ácsot épp úgy nem láttunk, mint árajánlatot.

A harmadik héten, egy fényes szombat délelőttön csörög a párom telefonja, hogy hol vagyunk és hogyhogy nem vagyunk itthon, amikor ő itt van a kapunk előtt.
Ki?
Hát ő, az ács. Neki a főnöke mondta, hogy jöjjön el és nézze meg a tetőt.
És meg volt beszélve, hogy ma, délelőtt 10-kor jön?
Nem. De ő most itt van.
Ez nagyszerű! Mi is örülünk neki, nagyon. 
Abban maradtunk, hogy másnap reggel 8-kor otthon leszünk, várjuk. Az neki is épp tökéletes.

8-kor nem jött. 8.15-kor sem. 8.30-kor sem. Már épp szedtük össze a kisasszonyokat, hogy akkor megyünk kirándulni, piknikezni, jól mulatni, amikor 8.45-kor megérkezik az ács őméltósága.
Úgy nyitottam a kaput, hogy korábbra vártuk :-) (És azóta sem érzem rosszul magam miatta.)
Ez olyan sikeres kezdésnek bizonyult, hogy 5 perc alatt túl is estünk az egészen, bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy ez az a tető, felment, megnézte, 8.50-kor már ott sem volt.

Eltelt egy hét, árajánlat sehol. 

Hívja a párom a generálkivitelezőt, az ács főnökét, hogy milyen információra van még esetleg szüksége az árajánlat elkészítéséhez...
Hogy az a helyzet, hogy megnézte az ács a tetőt, és nem akarja megcsinálni, mert hogy ott azért lenne ácsmunka bőven. (Igen, ezért van szükség ácsra.) Kér még pár nap türelmet, hátha rá tudja beszélni az ácsot, hogy ácsoljon. 

Pár nap múlva kaptunk egy e-mailt, hogy sajnos az ács megbetegedése miatt nem tudja vállalni a tetőterünk beépítését, ezért árajánlatot sem ad.

No comment.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…