Várni, csak várni, mindig csak várni...

Néha úgy tűnik, folyamatos várakozás az élet. Hogy a nagy várásban könnyebben megtaláljuk magunkban a türelmet, több megoldást is kitaláltam már. 

És itt a legújabb.

Papírboltban kapható etikett papír. Ez tulajdonképpen egy biankó matrica, az egyik oldala öntapadós, a másik pedig - egyelőre - fehér. Igazi csemege a mostani, matricán szocializálódó generációnak.

Különböző méretben kapható, én most olyat vettem, hogy egy A/4-ről 24 öntapadós téglalap szedhető le. Wordben megszerkesztettem a feliratot, rányomtattam az etikettre.

A lehúzandó címkéket beszámoztam. 24-től indul a visszaszámlálás.

Elővettem a már jól bevált képkeretet, és az üvegére kívülről felragasztottam az etiketteket.

A legkedvesebb nyaralós képeinket összeszerkesztettem egyetlen, A/4 méretű dokumentumba, kinyomtattam, ez került a képkeretbe, aminek az előlapja a felmatricázott üveg lett.

Minden reggel lehúzzuk az aznapi etikettet, és egész nap találgatjuk, milyen fényképek rejtőznek még a takarás alatt, mesélünk az eddigi nyaralásokról és készülődünk.

Mert amikor elfogynak a címkék és minden fénykép előbukkan, indulunk!