Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 59.

A szeptemberi iskola- / óvodakezdés óta még nem írtam ebben a témában bejegyzést. Egyszerűen azért, mert semmi újat nem tudtam volna mutatni. Ugyanazok az ételek, ugyanazon a színvonalon, mint évek óta mindig. 
Néhány hete ugyan felbukkant az étlapon egy hangzatos újdonság, a Szép Juhászné levese, de a kisasszonyok ugyanazzal a kelletlen érdektelenséggel számoltak be róla, mint a már évek óta ismerős ételekről. Bevallom, én eddig még csak nem is hallottam erről a levesről, ezért most a bejegyzés kedvéért rákerestem. Igazából egyetlen valamirevaló találatot adott a Google, gondolom, más családokban sem hetente kerül az asztalra. "A Szép Juhászné levest a megszokott leveszöldségeken és az omlósra főtt, falatnyi kockákra vágott tyúkhúson túl még a cukorborsó és a vajpuha zöld spárga rügyei is gazdagítják." A menzás változatban természetesen nem volt cukorborsó, és vajpuha zöld spárga rügyei sem gazdagították, ami októberben nem is nagy csoda. Viszont nem túl korrekt dolog az előző napról maradt csontlevesbe belezúdítani némi ipari minőségű fagyasztott szecskazöldséget, és azt csilivili fantázianéven kínálni a menzán.

Péntek délután viszont olyan uzsonnát kapott Másodszülöttem, amilyet eddig még nem láttunk (az oviban legalábbis). Az étlapon kakaós kalács szerepelt (tudjátok, a pénteki édesség szinte mindig édes péksütemény), de rögtön láttuk, hogy ez nem az lesz.


Először azon döbbentem meg,  hogy mennyire kicsi ez az uzsonna. Nem féltenyérnyi, hanem mondjuk harmadtenyérnyi.  Aztán azon törtem a fejem, hogy mitől ázott át annyira a szalvéta, hogy teljesen beleragad az uzsonnába. 
Itthon kibontottuk, és kiderült, hogy bejgli. Mákos vagy kakaós, ezt ránézésre nem tudtuk eldönteni. 
Kicsinek tényleg kicsi volt, (10x5cm) mondjuk általában kb. ekkora egy szelet bejgli, csak ennyivel egy óvodás nem lakik jól uzsonnára.
A töltelékre nagyon kíváncsi voltam, ezért megkóstoltam, és szerintem mákos volt. Pontosabban biztos, hogy nem kakaós. Hanem édes. Nagyon. Nem volt mák íze, sem fahéj, vagy citrom, amivel általában ízesíteni szokás a mákot, olyan volt, mint ha homokot rágtam volna. Azért gondolom, hogy nem homok volt a töltelék fő összetevője, hanem cukor, mert tényleg rettenetesen édes volt. És, ha ez még nem lett volna elég, cukorsziruppal elég rendesen át volt itatva az egész - ez hát a magyarázat a szétázott szalvétára. A baklava ehhez a bejglihez képest egy diétás desszert.


Én egy harapásnál többet nem bírtam volna megenni belőle, sebaj, a kisasszonyok lelkesen meguzsonnázták. És hozzá egy nagy fürt szőlőt, utána pedig egy fél kiló mandarint :-)

Megjegyzések

  1. Bár mindig egyet tudok érteni a kritikáiddal, annyit muszáj a menza védelmében írnom, hogy az csak városi legenda, hogy a maradékot másnap felhasználják. Nincs maradék. Mivel előre már tudják mennyi adagot is kell főzni, így a teljes receptúra ahhoz van kalkulálva. Készételre nincs olyan speciális tárolóhelység, amivel akár 24 órát lehetne hűteni az ételt. Lehet hogy gyatra a minőség, sőt, tényleg az. De elég komolyan veszik a HACCP szabályokat az ilyen helyeken.

    VálaszTörlés
  2. Igen, sokáig így gondoltam én is. Ha a józan eszemre hallgatok, továbbra is azt mondom, nem lehet maradék a menzán. Nálunk egy konyhán főznek a város mind az 5 ovijának, nem tudok elképzelni akkora kapacitást, ahol ennyi kaját egy napig lehetne tárolni. Mennyi plusz edény kellene, a hűtőről nem is beszélve. Ezt mind tudom.
    Viszont ha a szememnek és a fülemnek hiszek, azt kell mondanom, kell, hogy valami suskus legyen a dologban. A gyerekek (nem csak az enyém, a többi ovis is) egyre gyakrabban mondják, hogy ugyanaz volt az ebéd, mint előző nap, és ezt az óvónénik is megerősítik. Ha háziasszony szemmel nézzük meg a heti menüt, egyértelműen látszik, hogy úgy van felépítve, hogy az egyik napi ételt másnap felhasználják. Pl. kedden zöldséges húsleves van kiírva, szerdán pedig tavaszi rizs, akkor azt már tudjuk, hogy a keddi húslevesben csak megfő a zöldség, de a gyerekek tányérjába nem kerül bele csak szerdán, a rizshez keverve.

    VálaszTörlés
  3. Ez tehát a magyarázat a méretre:cukortól összeragadt szájjal úgysem tud megenni többet az ovis.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…