Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 59.

A szeptemberi iskola- / óvodakezdés óta még nem írtam ebben a témában bejegyzést. Egyszerűen azért, mert semmi újat nem tudtam volna mutatni. Ugyanazok az ételek, ugyanazon a színvonalon, mint évek óta mindig. 
Néhány hete ugyan felbukkant az étlapon egy hangzatos újdonság, a Szép Juhászné levese, de a kisasszonyok ugyanazzal a kelletlen érdektelenséggel számoltak be róla, mint a már évek óta ismerős ételekről. Bevallom, én eddig még csak nem is hallottam erről a levesről, ezért most a bejegyzés kedvéért rákerestem. Igazából egyetlen valamirevaló találatot adott a Google, gondolom, más családokban sem hetente kerül az asztalra. "A Szép Juhászné levest a megszokott leveszöldségeken és az omlósra főtt, falatnyi kockákra vágott tyúkhúson túl még a cukorborsó és a vajpuha zöld spárga rügyei is gazdagítják." A menzás változatban természetesen nem volt cukorborsó, és vajpuha zöld spárga rügyei sem gazdagították, ami októberben nem is nagy csoda. Viszont nem túl korrekt dolog az előző napról maradt csontlevesbe belezúdítani némi ipari minőségű fagyasztott szecskazöldséget, és azt csilivili fantázianéven kínálni a menzán.

Péntek délután viszont olyan uzsonnát kapott Másodszülöttem, amilyet eddig még nem láttunk (az oviban legalábbis). Az étlapon kakaós kalács szerepelt (tudjátok, a pénteki édesség szinte mindig édes péksütemény), de rögtön láttuk, hogy ez nem az lesz.


Először azon döbbentem meg,  hogy mennyire kicsi ez az uzsonna. Nem féltenyérnyi, hanem mondjuk harmadtenyérnyi.  Aztán azon törtem a fejem, hogy mitől ázott át annyira a szalvéta, hogy teljesen beleragad az uzsonnába. 
Itthon kibontottuk, és kiderült, hogy bejgli. Mákos vagy kakaós, ezt ránézésre nem tudtuk eldönteni. 
Kicsinek tényleg kicsi volt, (10x5cm) mondjuk általában kb. ekkora egy szelet bejgli, csak ennyivel egy óvodás nem lakik jól uzsonnára.
A töltelékre nagyon kíváncsi voltam, ezért megkóstoltam, és szerintem mákos volt. Pontosabban biztos, hogy nem kakaós. Hanem édes. Nagyon. Nem volt mák íze, sem fahéj, vagy citrom, amivel általában ízesíteni szokás a mákot, olyan volt, mint ha homokot rágtam volna. Azért gondolom, hogy nem homok volt a töltelék fő összetevője, hanem cukor, mert tényleg rettenetesen édes volt. És, ha ez még nem lett volna elég, cukorsziruppal elég rendesen át volt itatva az egész - ez hát a magyarázat a szétázott szalvétára. A baklava ehhez a bejglihez képest egy diétás desszert.


Én egy harapásnál többet nem bírtam volna megenni belőle, sebaj, a kisasszonyok lelkesen meguzsonnázták. És hozzá egy nagy fürt szőlőt, utána pedig egy fél kiló mandarint :-)

Megjegyzések

  1. Bár mindig egyet tudok érteni a kritikáiddal, annyit muszáj a menza védelmében írnom, hogy az csak városi legenda, hogy a maradékot másnap felhasználják. Nincs maradék. Mivel előre már tudják mennyi adagot is kell főzni, így a teljes receptúra ahhoz van kalkulálva. Készételre nincs olyan speciális tárolóhelység, amivel akár 24 órát lehetne hűteni az ételt. Lehet hogy gyatra a minőség, sőt, tényleg az. De elég komolyan veszik a HACCP szabályokat az ilyen helyeken.

    VálaszTörlés
  2. Igen, sokáig így gondoltam én is. Ha a józan eszemre hallgatok, továbbra is azt mondom, nem lehet maradék a menzán. Nálunk egy konyhán főznek a város mind az 5 ovijának, nem tudok elképzelni akkora kapacitást, ahol ennyi kaját egy napig lehetne tárolni. Mennyi plusz edény kellene, a hűtőről nem is beszélve. Ezt mind tudom.
    Viszont ha a szememnek és a fülemnek hiszek, azt kell mondanom, kell, hogy valami suskus legyen a dologban. A gyerekek (nem csak az enyém, a többi ovis is) egyre gyakrabban mondják, hogy ugyanaz volt az ebéd, mint előző nap, és ezt az óvónénik is megerősítik. Ha háziasszony szemmel nézzük meg a heti menüt, egyértelműen látszik, hogy úgy van felépítve, hogy az egyik napi ételt másnap felhasználják. Pl. kedden zöldséges húsleves van kiírva, szerdán pedig tavaszi rizs, akkor azt már tudjuk, hogy a keddi húslevesben csak megfő a zöldség, de a gyerekek tányérjába nem kerül bele csak szerdán, a rizshez keverve.

    VálaszTörlés
  3. Ez tehát a magyarázat a méretre:cukortól összeragadt szájjal úgysem tud megenni többet az ovis.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe