Ugrás a fő tartalomra

Azt, hogy milyen volt

a karácsonyunk, nem írom le. Magánügy, szerintem.
Azt, hogy milyen volt az adventünk, nem írom le. Néha annyira összecsúsztak a programok, és néha mi csúsztunk annyira szét, hogy néha úgy tűnt, összecsapnak felettünk a hullámok. November végén, amikor a Párommal ketten + három naptárral leültünk a programokat egyeztetni, azt mondtam, ha mindenki mindenüvé időben odaér, és ott lesz a ruhája is, az, ami kell, tisztán, vasalva, a haja is úgy lesz befonva, ahogy kell, és az összes járulékos apróság is a helyére kerül (szalag, hajgumi & Co), akkor én december 21-én, este 6-kor, amikor hazaérünk, pezsgőt bontok.
A pezsgőzés elmaradt, az egyik fellépésről egy kaláris maradt itthon, egy másik fellépésen pedig volt egy esetünk egy halvány rózsaszín balettos tornamezzel és egy napsárga alsóneművel, de legalább megtudtuk, hogy van egy színpadi mondás, miszerint ha szól a zene, nem látszik.
Volt program, fellépés, műsor bőven. Elsőszülöttemék iskolájában az a szokás, hogy a karácsonyi ünnepségen az elsős kislányok eltáncolják a hópihe táncot. Szeretem én a hagyományokat, a tánccal sincs semmi bajom, örültem hát ennek is.
Volt persze rendkívüli szülői értekezlet a lányos anyukáknak, hogy megbeszéljük, ezen a rendkívüli eseményen a kislányok milyen ruhában jelenjenek meg. A tanító nénik elmondták, hogy a hópihe táncot talpig hófehérben szokás járni, és ezzel mindnyájan mosolyogva egyetértettünk. Azzal is, hogy igyekszünk az egészet a lehető leginkább költséghatékonyan megoldani, hogy lehetőleg semmit ne kelljen venni, ha mégis, az olyan legyen, hogy később is tudják a kislányok hordani. Mosolyogtunk, egyetértettünk. Azt is mondta a tanító néni, hogy akkor mutat a legjobban ez az egész, ha a kislányok egyforma ruhában vannak. Ezzel is csak egyetérteni lehet, mosolyogva persze.
A durvulás akkor kezdődött, amikor a tanító néni elkezdte sorolni, hogy akkor az anyukák mit lesznek szívesek beszerezni.
- Fehér blúz, kinek milyen van, ami az évnyitón rajtuk volt, az jó lesz. (Szerintem is, de akkor felejtsünk el mindent az egyforma ruháról)
- Fehér harisnya, de NYLON, mert csak az szép eléggé (Aki vett már kislánynak, vagy magának, nylon harisnyát, az tudja, hogy csak a szerencsén múlik, hogy fel tudja-e még egyszer venni. Tehát számolhatunk úgy, hogy harisnya - 600 Ft, én legalábbis annyiért veszem a kínaiban.)
- Fehér cipő, de nem sportcipő, vagy tornacipő, hanem azok a kis vékony talpú balerinacipők, amikben nyáron is jártak, de jó egy kis olcsó balettcipő is, vagy a "kopogós cipő" néven ismert alkalmi cipő (Hát hurrá, akkor ennek örülünk. Én innentől kezdve üveges tekintettel néztem, és azon gondolkodtam, hogy tényleg arról van-e szó, hogy egy 5 perces táncért én vegyek egy cipőt a gyereknek? A szülői értekezlet végére arra a következtetésre jutottam, hogy tényleg erről van szó. Persze nem KELL venni, akinek volt nyáron ilyen, az pl. most tökéletes lesz.
De jól hangzik, egész megkönnyebbültem, hiszen Elsőszülöttemnek volt. És itt rájöttem, hogy persze, csak volt, ugyanis az a cipő, ami egy gyerekre májusban jó volt, és még augusztusban is fel tudta éppen venni, az decemberre már egész biztos kicsi rá, ráadásul azt a cipőt a gyerek már többszörösen szétrúgta, annyira kevés és gyenge anyag van ezekben a balerina cipőkben, hogy még csak nem is hibáztatom érte. Konkrétan több helyen volt lyukas a cipő, nem is a Vöröskeresztes konténerbe vittük, hanem kidobtam.
Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk nincsenek itthon csak úgy, használaton kívüli cipők. Legkevésbé fehér, szoknyához való cipők gyerek méretben. Akkor veszünk egyet?
Elindultam feltérképezni a lehetőségeket.
1. Veszek egy balerina cipőt. Decemberben, nyári cipőt. Ez szép feladatnak ígérkezett. Már az is milyen szép volt, amikor augusztus végén akartunk fekete kopogós cipőt venni, amikor az évnyitók miatt még szezonja is volt. De láss csodát, már az első kínaiban találtam, többet is, volt balerina cipő is és kopogós cipő is, nem is mindegyik volt nagyon csúnya, 2300-3500 Ft között mozgott az áruk. Már csak az a kérdés, hogy tényleg egy 5 perces táncért kell kiadnom ennyi pénzt? Azzal a lehetőséggel nem számolok, hogy majd úgyis tudja hordani, ugyanis a következő hetekben nem készülünk esküvőre, nyárig meg minden valószínűség szerint kinövi.
2. Veszek egy kis olcsó balettcipőt. Ez egy állandósult szókapcsolat, vagy honnan van az emberek fejében, hogy a balettcipő az egy kis olcsó??? Amikor mi voltunk gyerekek, akkor is ezt mondogatták. Nem tudom, akkor olcsónak számított-e, de ezúton szeretném jelezni, hogy most nem az. Mondjuk 2500-tól indul. Mi kis városban élünk, nálunk nincs is olyan bolt, ahol lehetne kapni, át kell menni érte a szomszéd városba, de a többi anyuka jelezte, hogy ők már próbálták, és ott is csak fekete van. A következő lépés a főváros, de ha hozzáadom még a 60 km-nyi benzinpénzt is a cipő árához, az már végképp nem lesz kis olcsó. És ott a kérdés, hogy miért vegyek balettcipőt akármennyiért is egy olyan kislánynak, aki nem balettozik? Azt hol fogja hordani a hópihe tánc után?
Száz szónak is egy a vége, nagyon úgy tűnt, hogy a harisnya árához még odaírhatok 3000 Ft-ot a cipőre, a költséghatékonyság jegyében persze.)
- Szoknya. Na itt aztán minden volt, olyan jelenetek is, ami miatt azok is szégyellik magukat, akik csak látták, remélem, hogy akik csinálták, azok még jobban. Azért a kedvencemet leírom. Volt olyan ötlet, hogy menjünk el közösen egy varrónőhöz, aki majd biztos nagyon olcsón megvarrja a szoknyákat, és akkor legalább teljesen egyformák lesznek. Első osztályban, varrónővel varratott szoknya?! Azért hagyjunk valamit a szalagavatóra is a hülyeségből.
A vége az lett, hogy egy mintadarab alapján mindenki megvarrta magának, na jó, a gyerekének a szoknyát. Az 800 Ft volt, úgy, hogy nekem csak a tüllt kellett hozzá megvenni, mert gumi és flitter volt itthon, de nem hiszem, hogy mindenki tart otthon ezüst flittert és 2 centis fehér gumit. Nem sok az persze, kb. 300 Ft plusz lehet, de így apránként azért szépen kerekedik az összeg.
És újra csak a kérdés: Mikor, hová fogja még egyszer felvenni a fehér tüll szoknyát?
- A vége az volt, amikor az egyik anyuka egy reggel szólt, hogy adjak neki 800 Ft-ot.
??????????????????????????????? (Avagy, mégis mire?)
-Hajbavalóra.
?????????????????????????????? Mennyit?
-800 Ft-ot. 
- Egy füst alatt megtartjuk az esküvőjüket is, vagy mi van? (Akinek hosszú hajú lánya van, az tudja csak, mennyit költünk hajbavalóra. Mert elszakad, eltörik, eltűnik, elfogy, stb. Ipari mennyiségekben vesszük a hajgumit, a csattokat és a többit. Épp ezért olyat veszünk, ami olcsó, remélhetőleg egynél többször lehet használni, jól is néz ki és különféle stílusú ruhákhoz, különféle alkalmakra lehet hordani.)
Itt az történt, hogy néhány anyuka beszélgetett arról, hogy milyen jól néznek ki azok a pici kis csipeszek, amikre egy fehér selyemrózsa van ragasztva, és ha már úgyis be lesz fonva a hajuk (= befontam 16 lány haját koszorúba), abban milyen jól mutatna. Erre az egyik anyuka az egyik boltból megrendelt minden lánynak 8 ilyen kis csipeszt, darabját 100 Ft-ért. Szerintem az ilyen úgy megy, hogy hoz egy mintadarabot, kirakja a faliújságra, melléírja az árat, alá kitesz egy A/4-est, hogy akinek kell, írja oda, hogy hányat kér, majd ezek után megrendeli. Mert az is lehet, a nagy számok törvénye alapján elég könnyen megtörténhet, hogy pont van is otthon ilyen kis csipesz, vagy ha nem is ilyen, de hasonló. Vagy az is lehet, hogy nem kívánok 800 Ft-ot kiadni hajbavalóra.
Mondtam a tisztelt szülőtársnak, hogy én biztos nem adok neki 800 Ft-ot, azt csinál a hajbavalóval, amit akar. Hm, azt hiszem, nem leszünk barátok.
De most komolyan. Ha januárban egy másik anyuka megrendel egy könyvet mindenkinek, azt is kifizetjük?
Összesítve ott tartunk, hogy:      harisnya    600
                                                szoknya    800
                                                cipő        3000
                                                hajdísz      800
                                                              5200
Egy 5 perces táncért. Úgy, hogy közben végig mondogattuk, hogy a lehető legolcsóbban. Na ne. Elkezdtem racionalizálni a költségeket. A harisnyát nem úsztam meg, de szerencsére nem szakadt el, tudja még hordani.
A hajbavalóra nemet mondtam, volt itthon hasonló.
Szoknyát megvarrtam, ne rajtam múljon az 1.b egyforma ruhája.
És amikor volt egy nyugis 5 percem, átgondoltam, és meghoztam a döntést, nem veszek 5 percért új cipőt. Sem a gyereknek, sem a Páromnak, sem magamnak, egyszerűen mi nem így élünk, nem ilyen értékek szerint, én ezt magammal szemben nem tudom felvállalni. Az ár is fontos szempont, nyilván a téli gázszámlák és a karácsonyi kiadások közé senkinek nem hiányzik még egy plusz cipővásárlás. Mégsem ez döntött, akkor is jutott volna minden nap étel az asztalra, ha megvesszük azt a cipőt, egyszerűen azt nem tudtam elfogadni, hogy mások miatt olyan példát mutassak a gyerekemnek, amivel egyáltalán nem értek egyet.

És volt az én kisasszonyomnak is fehér cipője, nem is akármilyen. Igazi, hópihe tánchoz illő, PEHELYCIPŐ!
Ti tudjátok mi az a pehelycipő?
Nálunk hosszú ideje (amióta először olvastuk Bartos Erika: Hanna utazásait) a pehelycipő volt a világon a másik legizgalmasabb dolog ( a koronás királyka az egyik). Hogy az milyen. És hogy az hogy készül. Milyen lehet abban lépdelni. Úúúú, ha egyszer mi is...

Így hát egy vasárnap délután azt mondtam az Elsőszülöttemnek, hogy álljon fel az asztalra. (Jó indítás. Nálunk hagyományosan nem szokás az asztalon állni.) Körberajzoltam a lábát.
Erről a talpnyomról csináltam egy sematizáltabb, "piskóta" változatot. 
Egy cérnával lemértem a talp felének a kerületét. Bejelöltem, kb. hol a közepe a sarokrésznél és a lábujjaknál, a kettő közti távolságot mértem le úgy, hogy a talp szélénél vezettem a cérnát.
Ez lesz a pehelycipő oldalának az alsó részének a mérete.  Megrajzoltam, hogy kb. milyennek képzelem az oldalsó részt. 
Kiszabtam egy talpat és két oldalt polárból, és próbaképpen gyorsan összevartam, hogy lássuk, legalább jó-e az elgondolás.
És igen!


Kezdetnek nem rossz, cipő alakja van, ráadásul puha is, ezt kell felturbózni, hogy igazi pehelycipő legyen.
Először szabtam. Szerettem volna, ha nem fázik fel a kisasszony, ezért 3 rétegű talpat csináltam - máris több, mint egy balettcipő. Egy réteg velúr hatású textilbőr, ez lesz alul, egy réteg közbélés, ez melegít, és egy réteg polár, ez lesz a cipő belsejében, a bélés. És persze kiszabtam 4 oldalt is polárból. 
 A talp rétegeit egymásra illesztettem, 
és összevarrtam. Úgy csináltam, hogy oda, ahol a cipőkben a címke, vagy valami felirat szokott lenni, egy szívet hímeztem, miközben összevarrtam a rétegeket. Ennek csak annyi szerepe van, hogy könnyebb lesz az oldalát a talphoz varrni, ha nem csúsznak szét a rétegek, és tánc közben sem gyűrődnek össze. Különben is, ha már pehelycipő, adjuk meg a módját. 
Időközben kiderült, hogy Elsőszülöttem csipkés pehelycipőről álmodozik. Mi sem természetesebb. Tavaly kaptam én anyámasszonytól egy doboz csipkét, amire azóta is rájárok, és amit ezúton is köszönök neki. 
A kis doboz most sem hagyott cserben.

A csipkével együtt összevarrtam az oldalakat az orr-résznél.
 És az oldalakat az orrtól indulva a talphoz varrtam. A saroknál úgy varrtam össze, hogy közben méretre is igazítottam.
Tulajdonképpen kész is a cipő. 

De ha már csináljuk, csináljuk jól, rögzítsük valahogy a gyerek lábára, nehogy leessen tánc közben. Legyen megkötős, mondtam én, de olyan, hogy x alakban lehessen kötni, mondta a kisasszony. És lett.
Van az a párizsi kapocs néven kapható találmány, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a melltartók kapcsa. Mindig van itthon egy dobozzal, nagyon sok mindenre tudom használni.
 Most pl. bújtató lett a cipőfűzűnek. A cipőfűző meg persze organza szalagból lett, mert a pehelycipőhöz az dukál. (Ráadásul nálunk fehér-arany-gyöngyház színű a karácsony, így ilyenkor bőven van itthon fehér szalag.)
 Az x alakú megkötés meg ugyanolyan, mint a hagyományos, csak máshogy kell hozzá befűzni a cipőt.


Nem tudom, a többiek hogy oldották meg a cipőkérdést, mert én csak egy kislányt figyeltem, aki nagyon boldog és büszke volt a pehelycipőjében, és úgy táncolt, mint egy igazi hópihe.

Ui 1: Tudom, én könnyen menőzök, nekem épp volt itthon minden, ami egy pehelycipőhöz kell. Ha most kezdtem volna összevásárolni a hozzávalógat, kb. annyi lenne, mint egy új cipő.
Ui 2: Ma 3200 Ft-ért négyen korcsolyáztunk több, mint másfél órát, és maradhattunk volna még, csak a fáradtság miatt jöttünk haza.

Megjegyzések

  1. Gratulálok az ötlethez. Már előre félek én is ez okból az iskolától. Remélem a fiaim megértik majd a szempontjaimat miért nem is akarok mindent szir-szart megvenni/előfizetni.

    Most az óvodás fotózást köszönöm nem kértem. Gyerekenként 1500 Ft, azt 3000 Ft nyolc képért, amin a gyerek látszik, hogy nem élvezetből pózol. Inkább előhívattam (akciósan) 100 képet 1500 Ft-ért. Nem reklamáltak. Bár a kitett matricás kifestőt megrendeltem, 270 Ft/db. Ez bőven megéri.

    Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Az agyam eldobom... 5200 egy tánc miatt?! Jól megoldottad, és még szívrohamot se kaptál a hülye elképzelésektől, gratulálok! :D

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm.
    Ráadásul az kimaradt a bejegyzésből, hogy még csak decembernél tartottunk, de a hópihetáncot már megelőzte egy katicás szereplés (=piros ruha)és egy piros-kék iskolai vetélkedő (=kék ruha).
    Februárban lesz farsang, ahol nem lehet majd hozott anyagból dolgozni, mert az egész osztály egységesen öltözik be. Mondjuk a hópihetánc körüli "zúgolódást" hallva a tanító néni azt mondta, hogy a fehér ruhákhoz igazítja majd a farsangi elképzeléseket.
    És jön még a húsvét, abban is van lehetőség, lehet, hogy elmondanak egy nyuszis verset, mondjuk talpig barna (nyuszi)ruhában.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe