az, hogy nálunk soha nem volt "rendes" adventi naptár. Az a fajta, ahol kis zsebeket, ablakokat, fiókokat, zsákocskákat kell nyitogatni, hogy apró meglepetésekre, finomságokra bukkanhassanak a csillogó szemű gyerekek.
Akadtak persze apró ajándékok, meglepetések, finomságok is, de ami igazán számított, azok a levelek voltak, amiket az Angyal írt. (A kisasszonyok legalábbis leginkább ezekre a levelekre emlékeznek.) És a válaszok, amiket a kisasszonyok írtak az Angyalnak.(Mi, felnőttek pedig ezekre emlékszünk.)
Reggelre megérkezett az Angyal levele, estére általában elkészült a válasz is.
Az idén úgy döntöttem, ekkora adatforgalom megérdemel egy rendes postaládát.
Vettem egy fa dobozt, azt a fajtát, ami oldalt nyitható.
Vágtam rá egy levélbedobó nyílást.
Majd lefestettem. Természetesen fehérre.
A neten kerestem képet angyalszárnyról.
Átrajzoltam fóliára.
Sniccerrel kivágtam a minta középső részeit. (Válogass lencsét, Hamupipőke, szedjél hangyát, Hamupipőke.) Ez lesz majd a sablon, amit használni fogok.
Hogy biztosan ne mozduljon el, festőszalaggal odaragasztottam néhány helyen a postaládához.
Majd struktúrpasztát kentem rá. Amikor az egész mintát bekentem, levettem a sablont, és megcsináltam a másik szárnyat is. Közelről olyan, mint egy fosszília. Vagy a temetőkben a régi angyal szobrok szárnyai.
Száradás után a szárnyakat is átkentem fehér festékkel.
Jöhetnek a levelek.
Köszönöm az adventi naptárat!Megérkezett!
VálaszTörlésEzek szerint jól időzítettem :-) Vidám adventet kívánok.
Törlés