Ugrás a fő tartalomra

Játszósnacit

még a kisasszonyok is hordanak. Persze a klasszikus melegítő nem nagyon jön szóba (egyáltalán nem), de kötjük a kompromisszumokat (tanuljuk legalábbis). 

Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy a legszebb anyagokat a turkálókban lehet fellelni, a paplanhuzatok közt. Egy átlagos paplanhuzat 140 (150) x 200 cm, ha a varrások mentén kettévágom, máris van 4 méter vászon a háznál. 
Így tettem szert erre az anyagra is:

Ugye, hogy épp játszósnacinak való?

Szóval, kell egy darab anyag, aminek a hossza megegyezik a leendő naci hosszával, + néhány centi (mondjuk 10) a korc miatt. A szélessége nem igazán számít, hadd legyen jó bő a naci. Ez kb. a teljes derékbőség 2x.
Az aljából kikanyarítok egy szép ívet.
Megvan már, hogy lesz ebből nadrág? Fent, az egyenes a dereka, lent a két egyenes a bokája, az ív felső része az ülepe.
Vigyázat, csalok! A képen valójában 2 darab anyag van, színével egymásra fektetve. Az egyik a naci eleje, a másik a háta lesz majd.
 
Összevarrom az oldalakat, majd a korcok következnek. Először egy kisebb, majd egy nagyobb hajtást vasalok le. 2 centis gumi volt itthon, ezért ehhez igazítottam a korcokat. A nagyobb hajtás 2,5 cm, a kisebb 1 cm.

Levarrtam a korcokat. Arra azért vigyáztam, hogy ne varrjam végig, legyen hely a gumit belefűzni.


 És tádámmm!


Persze ilyen naciból nem lehet egyet csinálni :-)





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…