Kézügyesség dolga

minden mennyiségben. Mert persze jól néznek ki az  öntapadós fecskék , örültünk is nekik mondjuk úgy másfél pillanatig, de akkor felhangzott a Kritikusok Kórusa, miszerint ők nem ilyen fecskére számítottak, mert egy igazi fecske az repül, meg oldalra nyújtja a szárnyát, ííííííííígy, ésatöbbi. Szóval repül. Meg oldalra nyújtja a szárnyát. Na, majd adok én nektek olyan fecskét, csak hozzátok az ollótokat.   Ennek aztán már lehet örülni. Lehet? Ó, hogyne. Kb. 3 percig. Mert a Kritikusok Kórusa ismét megszólal. Ők azt hitték, ez a fecske fekete lesz. (És ezt miért csak most mondjátok???!!!)  Semmi baj, én már hozom is a fekete kartont, ti hozzatok ragasztót. A  vakációs girland  betűit napról napra szedegetjük le, a kis fa csipeszek ott árválkodnak a madzagon. A madzag maradhatna, az lenne a villanydrót, a csipeszekből meg csinálunk fecskét. Valami nagyon egyszerű változatot, mert kezd sok lenni a kis jószágokból ;-)

már sorakoznak, gyülekeznek a villanydróton ... (... ideje hát az iskolára, óvodára is gondolni.) Mi is nekiláttunk hát egy őszi, fecskés dekorációnak. Sok hozzávalót nem igényel, az ollón kívül csak öntapadós fólia kell hozzá. Én a nem teljesen átlátszó változatot vettem, az már sokszor bevált, megszerettük. Először 1centis csíkokat vágtam belőle, az ablak szélességének megfelelő hosszúságban. Ezekből lett a villanydrót. Miután felragasztottuk az ablakra, felhangzott a kritikusok kórusa, miszerint Ezek nem is egyenesek! Nézzetek ki az ablakon!   Az igazi villanydrótok sem egyenesek :-) Épp kapóra jött ez a kis incidens, mert rögtön át is adtam a kisasszonyoknak a projektet, én csak megrajzoltam a fecskéket, ők pedig vágták, ragasztották lelkesen.  És a végeredmény ellen sincs kifogásuk :-)

mindig eszembe jut a kókuszillat. A kókuszos naptej miatt van, aminek az illata a strandon néha megcsapja az orrom. Ha megérzem, rögtön kitalálom, hogy vegyünk egy fagyit. Kókuszt. Most pedig muffint sütöttem. Kókuszos, kókuszos, kókuszos muffint.  A jól bevált muffintésztát csináltam (gondolom, mindenkinek van már ilyen, ezért is nem írom le a receptet), de a liszt 1/3-át kókuszreszelékre cseréltem. Sűrített tejbe kevertem kókuszreszeléket, annyit, hogy jó sűrű massza legyen. A muffintésztát a formákba kanalaztam, és a kanál hátoldalával mélyedést csináltam bele. Ezt megtöltöttem a kókuszos sűrített tejes krémmel. Mire a tészta megsült, ez a krém is ropogósra száradt. Tulajdonképpen már így is finom volt, el is fogyott néhány. Azért még mascarponeba is kevertem egy adag kókuszreszeléket és felvert tejszínt, hogy cupcake legyen a muffinból :-)

még a kisasszonyok is hordanak. Persze a klasszikus melegítő nem nagyon jön szóba (egyáltalán nem), de kötjük a kompromisszumokat (tanuljuk legalábbis).  Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy a legszebb anyagokat a turkálókban lehet fellelni, a paplanhuzatok közt. Egy átlagos paplanhuzat 140 (150) x 200 cm, ha a varrások mentén kettévágom, máris van 4 méter vászon a háznál.  Így tettem szert erre az anyagra is: Ugye, hogy épp játszósnacinak való? Szóval, kell egy darab anyag, aminek a hossza megegyezik a leendő naci hosszával, + néhány centi (mondjuk 10) a korc miatt. A szélessége nem igazán számít, hadd legyen jó bő a naci. Ez kb. a teljes derékbőség 2x. Az aljából kikanyarítok egy szép ívet. Megvan már, hogy lesz ebből nadrág? Fent, az egyenes a dereka, lent a két egyenes a bokája, az ív felső része az ülepe. Vigyázat, csalok! A képen valójában 2 darab anyag van, színével egymásra fektetve. Az egyik a naci eleje, a másik a háta lesz majd. ...

Az úgy volt, hogy volt itthon körte.  Gondoltam, jó fej leszek, csinálok smoothie-t, mire a többiek felkelnek. A turmixba beledaraboltam a körtét, borítottam hozzá egy nagy pohár joghurtot, felöntöttem zabtejjel (természetesen bármilyen más tej is jó). Közben megakadt a szemem a krowká n (karamella). A kisasszonyok kapták ajándékba, már előző este is ettek belőle, de én szeretek az ilyen nasizáson mielőbb túlesni, gyorsan beledobtam a karamellákat is a turmixba. Mmmmm, jó ötlet volt :-) Azért még szétnéztem a fűszerek között, legyen íze is a dolognak. Amint rábukkantam a kardamomra, nem is keresgéltem tovább, annyira szeretem az ízét, szinte minden édességben el tudom képzelni. Nagyon gyorsan elfogyott, felkerült a családi étlapra.

Mottó: "Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót, Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót. (...) A csókom sós lesz, És hidd el, jó lesz." (Zorán: Romantika)  A nyaralás véget ért, legközelebb vakációs, pulyahülyítős jönnek :-)