Kézügyesség dolga

helyzetjelentés, ami ráadásul már nem is aktuális. Ott hagytam abba , hogy épül az Elsőszülött szobájának a fala, ajtaja.   Jelentem, elkészült. Még télen, karácsony előtt. A képeken azért vannak még manók, angyalok, karácsonyi ezmegazok. Sőt, azóta már le is tapétáztam az új, íves falszakaszt is, ami a képen még fehér.  A felhős tapéta folytatódik ott is. Kép sajnos nem készült róla még akkor, frissiben, azóta meg birtokba vette a kisasszony, elborítják a poszterek, képek, belépők, ezmegazok.    Hát így. Ezzel tulajdonképpen befejezettnek is nyilvánítható a tetőtérbeépítésünk. Az építkezés elérte a célját, mindenkinek van saját helye, néhány négyzetméter ezen a hatalmas világon, amiről elmondhatja, hogy csak az övé, és ahol (többnyire) úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné. Sokkal nagyobb a békesség nálunk mostanában, mint mikor belevágtunk. Persze te is ismered a mondást, egy ház soha nincs készen.... .-)

Nálunk a tojásfestés mindig nyűgösen indul. Igyekszem minden évben valami újat kitalálni (tavaly  arany filccel  festettünk, korábban  dekupázsoltunk ), de a fehér alapból nem engedek. A barnás héjú tojásokat át kell festeni 2-3 rétegben fehérre, hogy kezdődhessen a díszítés. Ez azt jelenti, hogy a húsvét előtti hetekben mindig szárad néhány grillnyársra felszúrt kifújt tojás a házban, és kartávolságon belül vannak az ecsetek, festékek is (= ablakpárkányra, konyhapultra, stb. lepakolva, napokra ottfelejtve). Ezek az itt-ott félbehagyott alkotások számomra egyre kevésbé kapcsolódnak össze az otthonosság fogalmával (= idegesítenek, na), és akkor még ehhez jön a folyamatos nyafogás, hogy de még hányszor kell átfesteni, de meddig kell még ezt csinálnom, de mikor díszíthetem már,  stb, stb, ha meg eltörik egy tojás, ráadásul amikor már az utolsó réteg festék szárad rajta, na akkor aztán világvége van. De kitaláltam, hogy tudom kicselezni a saját rendszerem! (Neeem, nem úgy, hogy veszek

volt már  itt, a blogon.  Most elkészült a harmadik is. A hátoldala

A kiskirálylány szobájában a tavaszi dekoráció rózsaszín, virágos. (A kiskirálylány szürke, kék és fekete ruhákat hord, gördeszkára vágyik és vagányabb a legtöbb fiúnál. Azért mi kitartóan igyekszünk elhitetni vele, hogy ő egy hölgy.)  De ha figyelmesen nézed a képet, észreveszed a kék nyuszit - ő a felelős a húsvéti hangulatért. A nyuszit összehozni nem nagy ügy, nyomtató, papír, olló, ragasztó és 10 percnyi türelem meg kézügyesség kell hozzá. A sablont  innen  tudod letölteni. Én gyurmaragasztóval rögzítettem a képkeretre. Utóirat (azoknak, akik rózsaszínben látják a világot): Kép  innen

Egy mondat a telefonban: FOLYTASD A BLOGOT. Egy komment a bejegyzés végén: tetszik a hozzáállásod. Egy kivitelező-jelölt arcán átsuhanó hitetlenkedés: Azért az nem olyan nagy was ist das, beépíteni ide ajtónak azt a szekrényajtót. (Még nem is meséltem, az egyik jelölt - akit úgy ajánlottak, hogy nagyon kreatív - miután megszemlélte a helyszínt és az elvégzendő munkát, hosszasan tűnődött azon, hogy hol fogja megbontani a tetőt az ajtó rögzítése miatt. Fél órányi tipródás után gondoltam segítek rajta, elárultam neki, hogy a tetőt egész biztosan NEM FOGJA MEGBONTANI SEHOL - legalábbis a mi házunkban -, egyrészt, mert az ácsoktól már elbúcsúztunk, másrészt, mert már belülről is kész a gipszkartonozás, harmadrészt, mert ki hallott már ekkora baromságot, hogy egy szobaajtó beépítése miatt megbontani a tetőt. Szerintem az is jót tett az építkezősdinek, hogy egyre inkább rá tudunk lazulni, a lényeg megvan, a kisasszonyoknak van saját szobájuk, minden más csak extra. Ha az újabb kiv

miszerint mikor végeztek az építkezéssel? avagy végeztetek már az építkezéssel? persze megkaptuk nem is egyszer. Válaszul mindig csak bizonytalankodtunk, mert hát mit lehet erre felelni, egy ház sosincs készen ... Az biztos, hogy a kisasszonyok hónapok óta a saját szobájukban laknak, és azóta sokkal kevésbé konfliktusos nálunk az élet. De. Az Elsőszülött szobájának pl. még mindig nincs ajtaja.  Ide kell valahogyan egy ajtót szerkeszteni. Mondjuk a tető épp belóg a térbe, annyira, hogy ha be is tudnánk suvasztani ide egy hagyományos ajtót, kinyitni biztos nem lehetne. Az ajtó nem szemben lesz, oda egyáltalán nem férne el, hanem elforgatva, bal oldalon, a gipszkarton fal folytatásaként  És ugyanaz a hely a szobából nézve: A nem átlagos helyhez alternatív ajtó illik, ez nem is kérdés. Mióta a kisasszony elolvasta a Narnia összest, arra vágyik, hogy az ő szobájába szekrény ajtón lehessen belépni.  Ismerős  a szekrény? Szóval akad itt nehezítő körülmény