Megcsináltam!

Elkészült végre a tálca. Voltam nagy barkácsáruházban, vettem fehér lakkot (ezek szerint mégis létezik), voltam kreatív boltban, a nekem nagyon hiányzó kis mozaikokból több zacskónyi volt a polcon. (Ez ugyanabban a boltban volt, ahol egy héttel korábban azt mondták, ők nem árulnak ilyesmit, és megadták a nagyker elérhetőségeit.) Íme:

Mivel etetnek téged? 25.

Ovis uzsonna. Az étlap szerint lekváros bukta. Szerintem meg nem, de én már semmin nem lepődök meg menzás uzsonna ügyben.

Nem, tényleg nem az. Hanem a valamivel megkent szelet kenyér. Ennél a fázisnál Másodszülöttem már tudta is a jó választ, miszerint csokis kenyér.

???????????????? Csokis kenyér??? Ti hallottatok már ilyet? Esetleg ettetek is már? Vagy szeretnétek megkóstolni?
Én nem voltam különösebben motivált, de az olvasók korrekt tájékoztatása érdekében megtettem. Na jó, nem úgy, hogy beleharaptam, a kenyér túl száraz volt, de a barna kencét megnyaltam. Nagyon-nagyon édes, a Nutellára emlékeztet, csak annál sokkal hígabb. Köszönöm, nem kérek, én nem szeretnék ilyet enni.

Szolgálati közlemény

A füves bejegyzésből kimaradt, hogy a játék június 15-én éjfélig tart, addig várom a fényképeket, arról, hogy nálatok, vagy a parkban, vagy a bolt előtt, vagy a játszótéren milyen a fű.

Azok után,

hogy tőletek konkrét gyermeknapi programokat vártam, úgy illik, hogy eláruljam, mi hogy ünnepeltünk.

Én úgy tanultam, hogy semmit nem tanítunk csak úgy, hirtelen, előkészítés nélkül. Minden következik valamiből és mindennek van folytatása, egy ünnepet is fel kell építeni és időt, energiát kell szánni a levezetésre is. A karácsonyt például az adventi időszak vezeti fel, és mi Vízkeresztkor zárjuk le, ünnepi vacsorával és játékkal.
Régebben tartottunk rendkívüli gyermeknapokat, amikor nem mondtuk meg a kisasszonyoknak, hogy mi vár rájuk, csak kaptak egy napot ajándékba. Reggel felkeltünk, reggeliztünk, összekészültünk, elindultunk az oviba, begurultunk a parkolóba..., de MEGLEPETÉS!, nem álltunk meg, hanem továbbhajtottunk, és elmentünk Budapestre metrózni, vagy egy turkálóban felpróbáltuk az összes szédült ruhát, vagy a DM-ben körömlakkot vettünk, és a tó partján a fűben heverészve körmöt festettünk... Amióta iskolás van a háznál, ezek a lopott napok kikoptak az életünkből, de még emlékszünk, hogy ragyogott a kisasszonyok arca, amikor kiderült, hogy meglepetés vár rájuk.
Így hát pénteken mindenki oviban, iskolában töltötte a napot, én sütöttem, főztem, pakoltam, és délután, amikor összegyűltünk, és beültünk a kocsiba, hogy indulunk haza, kitört a nagy csodálkozás. Hogy miért van ott a kispárnájuk? És a kedvenc alvós plüsijük? MEGLEPETÉS!
A kisasszonyok az idén a nagyvilágot kapták ajándékba.

Persze kalandok itthon is várnak ránk, így amikor hazajöttünk a nagyvilágból, újabb kirándulásra indultunk. Másodszülöttem néhány napja megtanult pótkerék nélkül biciklizni, így már biciklitúrákra is vállalkozhatunk. Eltekertünk a városrészünk másik végébe, a "vízeséshez".

És a másikhoz is.

És sütöttünk szalonnát a szitáló esőben.

Hogy a dekoráció se hiányozzon, megcsináltam a girlandot. Most csak a betűket vágtam ki színes papírból, azt lamináltam.

És volt rendes ajándék is. Amióta lehet a Tescoban kilóra gumicukrot kapni (több, mint egy éve, az biztos), megy a kácsingás és a vinnyogás, hogy de mi miért nem és hogy de mi mikor. Valamikor tél végén rávágtam, hogy gyermeknapon. Azóta nincs kácsingás és vinnyogás. Béke van, nyugalom, bizalom. És spekulálás, hogy ki melyikből mennyit, és számolgatás, hogy hányat alszunk még. De eljött, megvolt nálunk a nagy gumicukor nap.

Levezetésként pedig ma este előszedtük a régi és az új fényképeket.

Mivel etetnektéged? 24.

Tegnap korábban értem oda az iskolába, még épp sikerült elkapnom az uzsit.
Mmmmm, már megint az a nagyon finom, illatos, ropogós héjú korpás zsömle! Két baj van vele, az egyik, hogy Elsőszülöttem is szereti, a másik, hogy a kisasszony szemlátomást éhes, nagyon, így nekem esélyem sincs rá.

És hogy mi van benne? 3 (3! 3!!! azaz három!, de tényleg, h.á.r.o.m.!!! szelet szalámi), alatta némi margarin. A másik felén kence mondjuk nincs, és a paprika is inkább csak hangulati elem, de mit számít mindez, amikor 3 szelet szalámi volt benne! Ilyen még sosem fordult elő, de még csak hasonló sem.

Biztosan finom is volt, mert nagyon gyorsan elfogyott.

Nálunk a fű

a fűnyírás másnapján ilyen:

Négyen osztozunk rajta (2 felnőtt és 2 gyerek) egy kutyával és alkalmanként x számú vakonddal. Használjuk, amire úgy általában szokás. Járunk rajta, ugrálunk, fogócskázunk, futkározunk, heverészünk.

Nálunk a réten a fű ilyen:

A képen nem látszik, de most jó magas, kb. derékig ér. Nagyon jó bunkereset tudnak benne a kisasszonyok játszani. Leülnek, lehasalnak a fűbe, és nem látszanak ki belőle. Hamarosan majd jön egy traktor és lekaszálja. A város lakói közül néhányan használjuk, sárkányt eregetünk, kutyát sétáltatunk, virágot szedünk, hóembert építünk. 

És ez egy új játék kezdete. Ha van kedvetek, fényképezzétek le, nálatok, vagy amerre jártok, milyen a fű. Az a szép zöld gyep. Írjatok róla néhány szót, kik, hányan használják és azt is, hogy mire. Ha elkülditek e-mailben a képeket, én feltöltöm ehhez bejegyzéshez.

Nyeremény ügyben nem ígérhetek semmit, talán lesz, talán nem. Mindegy is, a játékban nem is a nyeremény a lényeg, hanem a játék maga. Csattanó azért lesz a végén :)

Divatpiacon jártam,

Káptalantótiban.
Tanulságos volt, több szempontból is. Ide most csak azt írom le, amiből kiderül, hogy szürreális és abszurd élményekért nem is kell kisboltba mennem.

1.
Szerintem egy rendesebb piacon lehet virágot kapni. Nénikék, bácsikák, hajnalban leszedik a kertjükben amiből épp sok van, 5-10 szálával csokorba kötik, vödörbe rakják, a bicikli kormányán elhozzák a piacra, vizet engednek rá, úgy árulják. Másik változat, hogy hajnalban kiássák a kis hajtásokat, újságpapírba, zacskóba, használt szatyrokba csomagolják, és így árulják a már gyökeres virágokat.
Na, ezen a piacon ilyennel nem találkoztam. Egy helyen árultak csak virágot, kertészetekből, nagyáruházakból ismert egyen műanyag cserepekben, egyen rekeszekből. Nem baj, harangvirág volt, én meg régóta szeretnék már egy tövet a kertbe, odaléptem hát a két árus közül ahhoz, amelyik épp szabad.
- Ez milyen virág? (Kedves, jó játékom ez. Úgy nyitok, hogy megkérdezem az árustól, mi is az, amit árul. Azon túl, hogy egy remek teszt, nagyon vicces helyzeteket tartogat egy ilyen egyszerű kérdés.)
- Nem tudom.
- ?????????????????????????? (Asszonyom, ön nem tudja, mit árul??? Még jó, hogy én tudom, mit szeretnék venni.)
- És mennyibe kerül?
- Nem tudom. Talán 1000 körül adták.
És akkor most én fizessek neki 1000 forint körül? Talán. Vagy inkább hagytam a fenébe. Egyébként egy tő harangvirágot egy nem divatos piacon 300-500 forint körül lehet venni.

2.
A piacozásnak nálunk mindig kajálás a vége. Összevásárolunk egy csomó finomságot, és jóízűen megebédelünk. A szokásos piacos kaják közt nagyon kellemes meglepetés volt, amikor az egyik standon megláttam, hogy salátákat árulnak. Nagy lelkesen odaléptem az asztalhoz, aminek a másik oldalán egy kb. 15 éves srác üldögélt.
- Szia.
- (Semmi. Úgy értem, nem köszönt vissza, nem mondott egy szót sem, még csak nem is böffentett, csak nézett ki a fejéből.)
Nem baj, én bírom a kamaszokat a furcsaságaikkal együtt, és nagyon lelkes voltam saláta ügyben, így hát tovább folytattam:
- Milyen salátákat lehet kapni? (Az asztalon 4 üveg tál volt, az egyikben szemlátomást az áruházakban kapható zacskós salátakeverék, a másik háromban bekevert saláták, öntettel. Arra lettem volna kíváncsi, hogy mik a saláta összetevői és milyen ízű az öntet.)
- Hát hogyhogy milyen? (Kicsit heherészve, hogy hogy lehet ilyen hülyét kérdezni.) Ez itt (mutat az áruházi salátakeverékre) normális, a többi meg...
- ??? Mi van benne?
- (A srác néz kérdőn bele a salátába, hogy vajon mi lehet benne.) Hááát répa, meg ilyen zöldségek, gondolom.
- Ühüm. Na jó, kérek ebből (mutatok találomra az egyik tálra). Dobozra van, vagy dekára?
- Hááát, hogy is? (Basszus, ez hülye? Vagy egy párhuzamos univerzumból sodródott ide? És most tőlem várja, hogy mondjam meg, mi alapján kellene kiporcióznia a salátát? Én már egyre ijedtebben és segélykérően pislogtam körbe, hátha megment valaki, csak van egy másik árus, egy igazi, aki épp elszaladt pisilni, vagy egy kávéért, de már jön is vissza, ugyeeeeee???) Mennyi salátát szeretne?
Bevallom, még sosem mértem le, milyen nehéz egy átlagos zöldségsaláta. És azt sem, hogy általában hány dekát eszek / eszünk meg. Vagy arra kíváncsi, hány adagot kérek? De neki mekkora egy adag?
- Szedj a dobozba, és majd szólok, ha elég.
Nagyon jól ment, szedett, én szóltam, amikor úgy gondoltam, elég. Majd rám nézett, és azt kérdezte:
- Ez hány deka lehet?
- Fogalmam sincs. (Igazából nem számítottam rá, hogy nekem kell megmondanom.) Mérleg?
- Mi van kiírva, hány forint egy kiló?
- ??? (Most közeledünk vagy távolodunk attól, hogy salátát ebédeljek?)
- Megnézem. (És tényleg. Kijött az asztal mögül, megnézte a stand egyik oszlopát, azt, amelyikre semmi nem volt kiírva, az árak a másikon voltak, de azok a lekvárokra vonatkoztak.)
Szóval a srác megnézett egy fa oszlopot, majd visszament az asztal mögé, és közölte:
- Ez mondjuk egy fél adag, legyen mondjuk 250 forint.