Mivel etetnek téged? 41.

A pénteki uzsi. A mélypont.

Először az óvodásért mentünk. Még a benti cipője volt rajta, de már szólt (többször), hogy az uzsonnát ne felejtsük ott.

Mi lehetett az ebéd, hogy ez a gyerek ennyire éhes, 2 perccel ebéd után? Megyek a faliújsághoz, olvasom az étlapot: tojásleves, tészta milánói húsos raguval. Közben elsőszülöttem mondja, hogy a leves nem volt jó, a dadusok meg hordják ki a maradékot, így tudtuk meg, hogy a milánói húsos raguból grízes tészta lett. Grízes tésztát mi is ettünk a menzán, ízes-grízesnek hívták, imádtuk, és egyáltalán nem érdekelt, hogy a lekvár gyümölcsöt sosem látott gyümölcsíz volt . De vissza a kegyetlen hétköznapokhoz. Most már nem kapnak lekvárt (gyümölcsízt)  sem a gyerekek, a hajdani ízes-grízes most már csak főtt tészta pirított grízzel és porcukorral.

Még ez se számít, mert a kisasszony annyira éhes, hogy az ovi kapujánál már nem bírja tovább és megkér, hogy törjünk neki egy kicsit az uzsonnából.

Megnéztem a faliújságon, uzsonnára mit írtak : vaj, félbarna kenyér, paradicsom. Csodálkoztam kicsit, eddig ugyanis vajat még nem láttam az oviban, de ki tudja, lehet, hogy ide is elért a menzareform.

Hát még akkor mennyire csodálkoztam, amikor megláttam, mi van a szalvétába csomagolva! Nagy volt. Hatalmas. Gyerekkorunk buktáinál is sokkal nagyobb.

És ronda. Ilyesztően ronda. Egy nagy, barna kakihurkára emlékeztetett.

 

 

 

A képen már csak a harmada látszik, jobbra folytatódott még 2x ilyen hosszan, de mire fényképező közelébe értünk, a kisasszony megette.

Belül ilyen volt:



 

 

Néhol barna foltos tészta. A Párom kóstolta, azt mondta, semmilyen íze nem volt. Se jó, se rossz, semmilyen.

 

Az iskolából ezt hozta a kisasszonyom. Az a furcsa péksütemény, aminek az alja és a teteje ugyanúgy néz ki. Szerepelt már a blogon, akkor kukoricás, lenmagos paplan néven futott.  Még az is lehet, most is annak szánta a készítő, a kis, fekete pontok a lenmagok benne.

 

 

A rend kedvéért megmutatom a másik oldalát is, nem mintha bármit is számítana.

 



 

Egyikünkben sem volt annyi kalandvágy, hogy megkóstoljuk. Egyébként száraz volt.

 

Na, én most az gondolom, hogy ezeket az uzsonnákat egye meg az, aki kitalálta. Aki meg a tévében, rádióban arról beszél, hogy az ilyenmegolyan szülők ilyenmegolyan gyerekei nem eszik azt a finom, egészséges, gusztusos menzás kosztot, az egy hétig egyen ilyet uzsonnára.