Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 37.

A kottákat pakoltuk az iskolatáskából, amikor a kezembe akadt az uzsonna.



Néztem kérdőn a kisasszonyra, hogy nem voltál éhes?
- Én ezt nem eszem meg. Büdös.
Elsőszülöttemről tudható, hogy abszolút mindenevő, nem finnyás, nem válogatós, nem szeszélyeskedik, ha valamire ő ilyen kategorikusan kijelenti, hogy nem eszi meg, annak oka van. Mi lehet ebben a zsömlében?
 
 
 
Tényleg büdös, bármi is legyen az. Megint csak nézek kérdőn a gyerekre, ő hátha tudja. És tényleg.
- Szalámikrém. Mindig büdös.
Ok, ha úgy vesszük, a legfinomabb, leggusztusosabb szalámira is lehet azt mondani, hogy büdös, mert tényleg van egy jellegzetes, erős szaga. De azt is meg tudom érteni, hogy ha valaki nem érez kedvet, hogy egy büdös uzsonnából egyen. Tanulság talán csak annyi, hogy ezek szerint Elsőszülöttem nem szereti a szalámikrémet.
Mondjuk azon lehet töprengeni egy keveset, hogy mi indokolja a szalámikrém létrejöttét. Vagy hogy miből lesz a szalámikrém. Tételezzük fel, hogy szalámiból, és... Vajjal van összekeverve? Vagy margarinnal?
És azért arról az egy szelet retekről is érdemes megemlékezni ott a zsömle közepén. (Mondjuk a retek is büdös, annak is erős szaga van, nem lehet mit tenni vele.) Nagyítható a kép, de fölösleges, mert így is jól látszik, hogy a retek szelet annyira vékony, hogy gyakorlatilag átlátszó. Gondolom nem sokkal járul hozzá a gyerekek vitaminszükségletének kielégítéséhez.
 
Épp tegnap este láttam a Híradóban, hogy most már aztán tényleg minden nagyon jó lesz a menzákon, mert megreformálják, és egészséges ételeket, egészséges konyhatechnológiai eljárásokkal készítenek majd a gyerekeknek - ki emlékszik, hány éve hallgatjuk már ezt???
Kíváncsi vagyok, ebben a nagy megreformálásban mikor lesz szempont az is, hogy finom is legyen az az étel. Mert mindig csak azt halljuk, hogy egészséges lesz majd.
A Híradós tudósításban egyébként az volt a kedvenc részem, amikor mutattak egy átlagos menzás konyhát, ahogy irdatlan fazekakban főzték a konyhásnénik a kaját, és, és, és, ez ferge..., most figyelj, ...teges lesz, a falon egy A/4-es volt kiragasztva, amire azt nyomtatták (bizony, valaki kitalálta, begépelte, kinyomtatta), hogy NE SÓZD TÚL AZ ÉTELT! Ez aztán reform és minőségbiztosítás, és minden, mi szem-szájnak ingere.

Megjegyzések

  1. Sokkolt a látvány, a szagot hozzá sem képzelem.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a koleszban ez a gasztronómiai remekművet úgy készítették a konyhás nénik (nem őket utáltuk, mert azt tették, amit a gazdasági vezető mondott nekik), hogy főztek egy kis lisztet, amikor kihűlt Rama sütőmargarinnal habosra keverték, majd tettek bele némi darált szalámit. Nekünk nem járt hozzá retek, de akkoriban még nem is akartak semmit se reformálni :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...