autózás is tűnhet végtelenül hosszúnak, ha a hátsó ülésről folyamatosan azt halljuk, hogy:
- Mikor érünk már oda?
- Odaértünk már?
- Sosem érünk oda.
Vettem cipzárat és egy kis csipkét, az anyagokból egyforma téglalapokat vágtam. Flízből is vágtam egy téglalapot, ez a réteg kihagyható, de én azt szerettem volna, ha lesz egy kis tartása a tolltartónak. A varrást egyébként nem befolyásolja, a továbbiakban végig a szürke anyag alatt lesz, azzal együtt varrom majd.
A szürke anyag lesz a bélés. A széléhez illesztettem a cipzárat,
majd színével lefelé ráfordítottam a másik anyagot, azt, amelyik majd a tolltartó külseje lesz. Összegombostűztem a rétegeket.
Tulajdonképpen az anyagokat egymásra fektettem, és úgy varrtam össze őket, hogy köztük volt a cipzár is.
Így nézett ki, ha felhajtottam a lila anyagot.
Most ugyanezt megismételtem a másik oldalon is.
Varrás után már kialakult egy cső, amiről már nem volt nehéz elképzelni, hogy egyszer tolltartó lesz belőle.
Kifordítottam.
Összearrtam az egyik végét, majd a másikat is. Miután az egyik végét összevarrjuk, a cipzárat legalább félig ki kell húzni, mert majd ott lehet kifordítani a tolltartót a színére.
És íme:
Nem is tudom, eddig miért vettem pénzért a tolltartókat.
- Mikor érünk már oda?
- Odaértünk már?
- Sosem érünk oda.
Nyaralás előtt kitaláltam a megoldást. A kisasszonyok kaptak egy-egy füzetet (23 Ft-ért vásárolható boldogság), hozták a ceruzáikat, és rajzolhattak. Elsőszülöttem felírta az összes város, folyó és egyéb érdekesség nevét, ezzel több száz kilométeren át nagyon jól elszórakozott, Másodszülöttem pedig rajzolt. Ha hosszú útra indulunk, a füzetet és a ceruzákat azóta mindig a hátsó ülésre pakoljuk.
Így derült ki, hogy Másodszülöttemnek is szüksége van tolltartóra.
Voltam a nagyboltban, voltam a kisboltban, de csak biggyegettem. Csúnya, ötlettelen tolltartók voltak, meglehetősen drágán.
Akkor majd én.
Abban biztos voltam, hogy amolyan "mindent bele" tolltartó lesz, szerintem - és Elsőszülöttem tanítónénije is megerősített - nem lehet elvárni egy gyerektől, hogy egyesével, szépen, sorban az összes ceruzát bedugdossa azokba a kis bújtatókba.
Felleltem egy kinőtt blúzt, előkerestem a fotel kárpitozásából maradt szürke anyagot.
Vettem cipzárat és egy kis csipkét, az anyagokból egyforma téglalapokat vágtam. Flízből is vágtam egy téglalapot, ez a réteg kihagyható, de én azt szerettem volna, ha lesz egy kis tartása a tolltartónak. A varrást egyébként nem befolyásolja, a továbbiakban végig a szürke anyag alatt lesz, azzal együtt varrom majd.
A cipzárra rávarrtam a csipkét. Ez a lépés nyugodtan kihagyható, de ez a tolltartó most egy romantikus lelkű kislánynak készült.
A szürke anyag lesz a bélés. A széléhez illesztettem a cipzárat,
majd színével lefelé ráfordítottam a másik anyagot, azt, amelyik majd a tolltartó külseje lesz. Összegombostűztem a rétegeket.
Tulajdonképpen az anyagokat egymásra fektettem, és úgy varrtam össze őket, hogy köztük volt a cipzár is.
Így nézett ki, ha felhajtottam a lila anyagot.
Most ugyanezt megismételtem a másik oldalon is.
Varrás után már kialakult egy cső, amiről már nem volt nehéz elképzelni, hogy egyszer tolltartó lesz belőle.
Kifordítottam.
Összearrtam az egyik végét, majd a másikat is. Miután az egyik végét összevarrjuk, a cipzárat legalább félig ki kell húzni, mert majd ott lehet kifordítani a tolltartót a színére.
És íme:
Nem is tudom, eddig miért vettem pénzért a tolltartókat.
Szép lett! :)
VálaszTörlésnagyon tetszik:-)
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés