Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 61.

Hozzám nagyon kevés jut el a nagyvilág híreiből. Munka és tudatosság van ebben. Hetente, kéthetente egy hírműsor nekem bőven elég. Azért azt tudom, hogy a "bevándorlók" az abszolút listavezető, a slágertéma, ez árasztja el a médiát. A nagy hömpölygésben üdítő változatosságként (???) azért fel-felbukkan a másik nagy kedvenc... a menzareform!

(A minap a Párom azzal jött haza, hogy az egyik, elsősorban zenei rádióadón, amit vezetés közben szokott hallgatni, teljesen váratlanul kitört egy magazinműsor, amiből megtudhatta a hallgató, hogy menzareform van, és most már olyan hű meg ha a menza kínálata, hogy még! A gyerekek nem eszik meg, az igaz, de mit számít az, lényeg, hogy menzareform. És egyébként annak is megvan az oka, hogy miért nem eszik a gyerekek a menza megreformált kínálatát. (Kapaszkodj meg, vagy ülj le, ez most lehet, hogy fájni fog, mindenesetre új lesz, legalábbis én ezt a magyarázatot még nem hallottam.)
A gyerekek azért nem eszik meg a menzán a kaját, meeeert.....
a szülők
hétvégén
annyirateleetetikőketnasivalmegchipsszel.

1. Honnan lehet ezt tudni??? Honnan tudja azt bárki is, hogy én hétvégén mivel etetem a gyerekeimet? Be vagyunk kamerázva, vagy mi?

2. Jelentkezzen az, aki szombat-vasárnap tud annyi nasit adni a gyerekének, hogy az még szerdára sem éhezik meg.)

Nem tagadom, van változás. A gyerekeim most már minden nap arra panaszkodnak, hogy nem ették meg az ebédet, mert túl édes volt.
- Mi volt az ebéd? (=Hogy van az, hogy egy órával ebéd után érsz haza, és rögtön a hűtőhöz mégy, olyan éhes vagy?)
-Paradicsomos káposzta.
-Az finom.
-Ez édes volt. Nagyon. Nem ettem meg.
Ilyen párbeszédeket folytatunk nap mint nap. Édes a rizses hús, édes a tészta, amin "valami zöldséges szósz volt, vagy legalábbis annak szánták, borsó volt benne, az biztos", édes a milánói makaróni...

És a személyes nagy kedvencem, az uzsonna. Jön másodszülöttem az iskolából, a kezében egy fehér lapos valamit szorongat. Nézem messziről, mi lehet, a foga esett ki, vagy technikán csináltak valamit... Ahogy közelebb ér, látom, hogy az uzsonnáját hozza, az az a kis fehér izé.


Ok, kaptak hozzá egy doboz üdítőt is, de ez a gofri, mert az volt, attól még nagyon semmi kis uzsonna.


Így, az üdítő mellet látszik, hogy kb. mekkora. Aki pontosan akarja tudni, az vágjon ki egy 7x9 centis téglalapot, és vegye a tenyerébe. Vagy tegye bele egy gyerek tenyerébe.
A nagyon precízek kedvéért 0,7 cm volt a vastagsága.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...