Ugrás a fő tartalomra

Ő eladni akar, én meg venni

Azzal az elhatározással vágtunk bele ebbe az építkezésbe, hogy amit lehet, használtan veszünk meg. Mostanára úgy érzem, ennek a szemléletnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik a költséghatékonyság. Kétségtelen, hogy így sokkal olcsóbban lehet vásárolni.
A másik, hogy az így beszerzett tárgyakhoz egy-egy történet is kapcsolódik, a "hogyan jutottunk hozzá" kalandja.
És azok micsoda sztorik, amikor a végén nem is lesz miénk a kiszemelt áru! Mert a tapasztalataim alapján azt mondom, a bejegyzés (és egyben az új rovat címe :-) inkább így hangzik: Ő eladni akar? Mert én vennék ...



Sok-sok-sok órányi hirdetés nézegetéssel eltöltött idő után elkezdtem tipizálni a hirdetőket, hirdetéseket.
Van a "magamért szeress" típus. Rövid, általában 3-4 szavas hirdetés, amiből gyakorlatilag semmi nem derül ki. Meseszép szék. Kb. ennyi a hirdetés szövege. Hogy is mondta Hofi? Ebből az olvasó megtudja, ami rá tartozik - semmit. De ő eladni akar.
Ennek az altípusa a "jó bornak nem kell is kell a cégér" csoport. Hosszú, szép leírás az eladó termékről, számos jelzővel (hihetetlen, mesebeli, csodás, gyönyörű), hangzatos megfogalmazások (nagyon régi szék új állapotban), semmi konkrétum (az eladó tárgy kora, mérete, súlya, stb.). A végén a koronát a "de a képek úgyis magukért beszélnek" szlogen teszi fel az egészre. Ja, hát akkor meg kár minden szó.
Van a "kevesebb néha több" típus. Hirdet egy három dimenziós tárgyat. Olyat, aminek szemlátomást van térbeli kiterjedése, szélessége, hosszúsága, magassága. Ez három, általában centiméterben megadott adat. Lenne. Mert a hirdetésben csak egy szerepel. Max. kettő. A harmadikat pedig egyszerűen lehetetlenség kicsikarni az eladóból, hiába kérlelem, érvelek, magyarázok, hogy jó volna tudni, hogy az adott tárgy befér-e majd a szobába, vagy a kocsiba egyáltalán, nem és nem, nem árulja el, akié a tudás, azé a hatalom, és még meg is sértődik, hogy mit akadékoskodok / zaklatom / szórakozok vele. De ő is eladni akar.
Egy másik csoport a magányos, aki társaságra vágyik, de cikinek tartja a lelkisegély vonalat hívni. Ezért hirdet. "Eladó egy szék. További információ telefonon." Én vásárolni akarok, nem beszélgetni, ezért ezeket a hirdetéseket soha nem hívom fel.
És "aki azt se tudja, mi van". Ez általában úgy megy, hogy valójában a házastárs akarja eladni a széket (azért jó példa ez a szék, mert olyan hirdetést még nem kerestem), de valami csalafintaság folytán úgy egyeznek meg a felek, hogy inkább a másik fél elérhetőségeit adják meg. Aki tényleg azt se tudja, mit árul, miért, mennyiért.

A körablak volt épp napirenden nálam. Találtam egy gyönyörű, hatalmas negyed kör ablakot, nagyon jó áron. Fogalmazzak úgy, hogy nagyon-nagyon jó áron. Gyanúsan jó áron. A hirdetés nagyon szűkszavú volt, de annyira tetszett az ablak, és az ára, hogy úgy döntöttem, egy telefont megér.

Kép innen


- Azt szeretném megkérdezni, hogy fix az ablak?
- Nem tudom. Milyen lehet?
- Fix, nyíló, bukó, bukó-nyíló.
- Ó. Én nem is tudtam, hogy ennyi lehetőség van. Nem tudom, hogy a mi ablakunk milyen. Esetleg kérdezzem meg????
- Igen, az nagyon jó lenne. És lenne egy olyan kérdésem is, hogy hány darab van az ablakból? (Gyakran csak egy-két szék szerepel a hirdetésben, de kiderül, hogy valójában 6 vagy 10 is van, csak nem azt írták a hirdetésbe.)
- Jaj, hát nem tudom, hány ablak van. Szerintem van még több is, de nem tudom, hány. De lehet, hogy csak ez az egy. Esetleg kérdezzem meg ezt is???
A történet úgy teljes, hogy minden kérdésnek utánajárt az "eladó", és pár perc múlva pontos válaszokkal hívott vissza. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...