Az úriember

Úgy tűnt, vettem egy széket. Az eladóval megállapodtunk az árban is, az átadás, átvétel hogyanjában, mikéntjében is, az üzlet megköttetett, de jó.
Indulunk átvenni a széket a megbeszélt helyen és időben, de a biztonság kedvéért rácsörgök az eladóra, hogy nem jött-e neki közbe valami.
Csodálkozik a telefonban, ő tegnapra várt. Lehet, hogy tegnapot beszéltünk meg.

Nem lehet, hanem biztos hogy nem, tegnapra fix programunk volt, ahhoz igazítottunk mindent, tuti, hogy nem szerveztem arra az időpontra mást.

Jaj, jaj, jaj, akkor most ne is menjünk, az eladónak nem jó, ő nem ott van most, ahol a szék, nem tudja átadni.

Inkább arról beszéljünk, hol és mikor tudnám átvenni azt a széket.

Megbeszéljük, udvariasak, intelligensek, szimpatikusak vagyunk, nagyon, még mosolygunk is.

Kép innen

Új időpont előtt hívom az eladót, hogy nem jött-e neki közbe semmi, illetve hogy még mindig ugyanarra az időpontra emlékszik-e ő is, mint én.
Jaj, hát közben annyi történt, hogy eladta másnak.
Mert ő eladni akart.