Ugrás a fő tartalomra

Átültettem

a virágokat. Közben sikerült eltörnöm az egyik függő kaspónak azt a műanyag akasztó részét, aminek a felső része olyan, mint egy vállfa, és 3 szára van, ezeknek a végét kell a kaspóra pattintani. Semmi gond, bemegyek majd a műanyagos boltba, úgyis ott van az ovi és a zöldséges közt félúton, még útba is esik. Olyan derűs, nyugodt, optimista hangulatom volt, gondoltam simán bevállalhatok ilyesmit.
Bementem, rögtön meg is találtam, amit kerestem, ott volt vagy 10 darab. Egyet elvettem, vittem a pénztárhoz, hogy kifizetem. A pasi már ütötte be a pénztárgépbe, én már kotortam elő az aprót a pénztárcámból, amikor előront felesége és odavakkantja, hogy a fehéret ponnnnnt nem lehet külön venni, csak a kaspóval együtt.
- ????????????
- Vigyél barnát vagy terrakottát.
- ???????????? Fehér a kaspó. ( Ha bármiből, pulcsiból, körömlakkból, cipőből, kaspó akasztóból fehéret szeretnék vásárolni, mert arra van szükségem, aligha érem be a barnával.)
A nő ezen a ponton kiszállt a beszélgetésből, a férje próbálta menteni, ami menthető:
- Nézz be jövő pénteken, akkorra hozok. Jövő pénteken biztos lesz. Jövő péntekre hozok ugyanilyet.
Na jó, ezt már eljátszottuk nem egyszer és nem is kétszer. Kerestem valamit, épp nem volt, de jövő péntekre megígérték, hogy lesz. Aztán jövő pénteken is jövő péntekre ígérték, és így tovább.
Elmentem hát egy multihoz (mást is kellett venni), és 149 forintért megkaptam, amit akartam.


Mindig furcsán érzem magam, amikor azt hiszem, hogy a boltokban felhalmozott tárgyak eladóak, közben meg kiderül, hogy nem tudom megvásárolni. Most is, a terrakottát és a barnát megvehettem volna a kaspó nélkül, a fehéret meg nem? Most volt vagy 10 a fehér akasztóból és volt a fehér kaspóból is néhány. Nem lehetett volna, hogy most megveszem a fehér akasztót, és ha jövő pénteken hoznak ugyanilyet, majd azt adják el az akkor érkező vevőknek?
Igazából irigylem az ilyen kereskedők magabiztosságát, hogy fel sem merül bennük, hogy másfél hét alatt elmegyek egy másik üzletbe, és megveszem ott, amit szeretnék.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...