Ugrás a fő tartalomra

Jelentkezzen

aki karácsony előtt néhány nappal / héttel előszedi a díszeket, és átnézi, hogy mennyi tört el, van-e rajtuk akasztó, miket kell pótolni. 
Én mindig elolvasom ezt az ötletet a magazinokban, de ...
... de nálunk ez úgy zajlik, hogy amikor a fa díszítésére kerül a sor, felhozzuk a díszeket a pincéből, villámtempóban és viszonylag csendben "feldobáljuk" a díszeket (a fa díszítése szorosan összefügg az aktuális kisgyerek alvásidejével), a nagyon törött díszeket fekete szemetesszákba gyűjtjük és a kukába is úgy tesszük bele, hogy kerüljön rá egy adag hétköznapi szemét is (az Angyal nem végez félmunkát), a repedt, lepattogzott festékű, akasztó nélküli, rondának tűnő, stb. díszeket pedig sebtében visszarakjuk a dobozba. 
És akkor ott vannak még azok a díszek is, amikről menet közben lepattan és elrepül a ház egy ismeretlen szegletébe az a kis fém izé, aminél fogva fel kell őket akasztani. Persze hogy elrakjuk azokat is, hiszen ha rátalálunk a kis fém izére, és lemegyünk a pincébe, hogy előszedjük az elrakott díszeket és visszapattintjuk, és ... Még soha egyetlen kis fém izé sem került elő. Lehet, hogy a divatborz ezeket is gyűjti.
Szóval minden évben marad néhány karácsonyfadísz, amit ugyan a fára nem lehet felrakni, de attól még jók.


Levágtam a tetejüket és fúrtam mindegyikre 3 lyukat.


Megtöltöttem virágfölddel:


A lyukakon átfűztem egy-egy szál damilt, majd a 6 damilszálat egy görccsel összecsomóztam. Így legalább az már biztos, hogy nem csúsznak ki a lyukból.


Néhány szál párnafű jutott ide is :-)



Most még alig látszik, hogy ez tulajdonképpen egy függőkert akar lenni, de karácsonyig van még idejük megnőni a kis növénykéknek.


A végén nem is az a nagy kérdés, hogy hová kerüljenek a karácsonyi kaspók, hanem hogy mi tartja majd meg azokat. A válasz: öntapadó kábelrögzítő. Villamossági boltokban, barkácsáruházban kapható.


A lépcsőről lógattam le a kis díszkerteket.


Azt a ládát most már tényleg le
kellene festenem


Ui: Természetesen a díszeket nem vesszük elő karácsony előtt, hogy minőségi ellenőrzést tartsunk, viszont a szaloncukrokat annál inkább :-)

Megjegyzések

  1. Igen, meg kell kóstolni, nehogy rossz ízű szaloncukrok kerüljenek a fára! :-)

    Nálunk a fa leszedése is titokban zajlik: éjjel. De a Jézuska sem végez félmunkát: darabonként, kézzel szedem össze a szőnyegről a tűleveleket, miután levittük a fát. Éjjel ugye a porszívó nem megoldás... :-d

    VálaszTörlés
  2. Iiiiigen, mi is titokban, kapkodva, lábujjhegyen szedjük le a fát. És a Párom mindig elvonszolja addig a gyűjtőpontig, ami nem esik a vonulási útvonalunkra.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...