Ugrás a fő tartalomra

"Az öregek még tudtak építkezni!"


- mondta Bütyök Tutajosnak tüskevár romjainál.

Nagyon belevetettük magunkat Másodszülöttem szobájának a dekorálásába, de én közben tudtam, hogy a tárolást is meg kell oldani. Nagy könnyebség, hogy a ruháknak van hely a gardróbban, de a kisasszony körül gomolygó igen nagy mennyiségű egyéb tárgynak (lomnak) is kell kijelölt hely. Lehetőleg zárható, azt figyeltem meg ugyanis, hogy a nyitott polcok a kisasszonyt csak még több tárgy (lom) felhalmozására inspirálják. És a fiókok, szekrények a sürgősségi rendrakásban is nagy segítséget jelentenek, villámgyorsan be lehet hajigálni mindent, aminek a látványa nem kívánatos.
Tehát kell egy szekrény. Lehetőleg olyan, aminek ajtajai és fiókjai is vannak. Esetleg vitrines része, hogy a leendő tulajdonosnak is a kedvébe járjunk... És persze olcsón. Ja, és lapraszerelhető legyen, hogy a lépcsőn fel tudjuk juttatni a tetőtérbe.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a szobában lévő mindkét függőleges fal már foglalt, az egyiken az ajtó van, a másiknál pedig az ágy és a tükrök :-)


Persze, hogy sikerült olyan szekrényt találnom, ami minden szempontnak megfelelt.




A legjobb az volt az egészben (az árán kívül), hogy az eladó megértette, hogy ezt a szekrényt csak úgy tudjuk tőle elvinni, ha vízszintesen 3 részre szedi, és így 3 fordulóval ugyan, de befér a kocsiba.

És akkor most jött el az a pont, amikor az érzékeny lelkű, gyengébb idegzetű olvasókat megkérem, hogy ne olvassanak tovább. A kíváncsiakat és a hagyományokkal szembemenni hajlamos, rebellis lelkületűeket viszont maradásra biztatom. 

Itt vagy még, maradtál? Akkor kezdődjön a tabudöntögetés.

Az általános vélekedés szerint ezeket a régi bútorokat szétszedni nem lehet, mert ezeket A Mester annak idején úgy összerakta, hogy egyben is maradjanak míg a világ világ és még hét nap. 
Pedig dehogyisnem. Az ajtók simán leakaszthatóak, a fiókokat is ki lehet szedni minden gond nélkül. (Ez mondjuk nagyon triviálisnak tűnik, de a szállításban részt vevő három pasiból egyiknek, sem jutott eszébe. Néztek szájjal, amikor meghozták a cuccot, és azzal kezdtem a kipakolást, hogy egyesével kiszedtem a fiókokat, hogy hű, így mennyivel könnyebb lett volna, de ezeket a régi szekrényeket nem lehet szétszedni... ) és a vitrin üvegei is kiszedhetőek. Annyi a titka, hogy középről kell kezdeni (a tolóajtókat be kell húzni középre, a vékony üveglapok közül pedig először a középsőt kell kivenni, aztán a többit egyesével becsúsztatni középre), óvatosan, türelmesen ki lehet billenteni a vájatból.
Vízszintesen is szét lehet szedni a három részt, ha nem is olyan egyszerűen, mint egy ikeás szekrényt, de egy kalapáccsal, csavarhúzóval (vésővel) meg lehet oldani.

A legfelső rész sajnos nem fért el a szobában, az nem nálunk folytatja a pályafutását.

A középső részhez nagyon óvatosan, kicsit félve nyúltunk hozzá, egyesével szedtük ki a szögeket. (Rengeteg volt benne, teljes összevisszaságban.) Hogy jövünk mi ahhoz, hogy szétszedjünk egy szekrényt, ami egyben vészelt át hosszú évtizedeket, látott árvizet, háborút, kánikulát, fagyot, ünnepeket és hétköznapokat, amit egy Mester a két keze munkájával a legnagyobb műgonddal készített, amiben még benne van az anyag, a tudás és a lélek is...
Ahha, persze.
A nagy finomkodás közben kiderült, hogy az öregek sem fukarkodtak az igénytelen megoldásokkal.

Tiplinek szánt furatban szög
Valami távtartó, hézagkitöltő alkalmatosság
Igényes munka? Minőségi anyagok?
A lábazaton linóleum-szerű műanyag

A középső részt lecsupaszítottuk, szétszereltük, majd a kisasszony szobájában összeraktuk.

 Mire az alsó rész került sorra, már nem voltak illúzióink. Hogy ezek a régi szekrények még fából készültek...

Ugyanaz a forgácslap, mint az ikeás
Így a harmadik résznél már nem óvatoskodtunk, a Párom úgy rúgta szét a szekrényt, hogy öröm volt nézni.



Aztán következett a mérős, rajzolós, dekopírozós rész. Az volt a cél, hogy levágjunk annyit a szekrény hátából, hogy beférjen a tető alá. A két alsó fiókhoz nem kellett nyúlni, de a két felsőt szétszedtem és méretre vágtam.
És a végleges helyén:

Szemből semmi különös nem látszik
Innen látszik, hogy mennyit vágtunk le a hátából. Így teljesen a falhoz lehet tolni, a szoba hasznos területéből viszont semmit nem vesz el, és rengeteg tárolóhelyet nyertünk.

Azóta a felső fiók is a helyére került
Méghogy nem lehet szétszedni :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...