Tűnhet úgy

a castingos bejegyzések alapján, hogy nem könnyű nálunk kivitelezőnek lenni.
Ha nem is könnyű, de semmi esetre sem nehéz. Például hagyjuk a mestereket nyugodtan dolgozni, az építési területet nagy ívben elkerüljük, nem lábatlankodunk, nem nyúlunk a cuccaikhoz, nem kérdezősködünk, nem pofázunk bele a munkájukba, és nem változtatgatjuk az elképzeléseinket. Ha kérdés merül fel, azonnal válaszolunk, ha dönteni kell, azonnal döntünk, ha a mestereknek van ötlete, javaslata, mindig meghallgatjuk és figyelembe vesszük, és az esetek 98%-ban a lehető legegyszerűbb megoldást választjuk. És egyáltalán, hagyjuk őket szabadon dolgozni. 

Azt figyeltük meg, hogy eleinte inkább zavarban vannak ettől a nagy szabadságtól, mintha ahhoz lennének szokva, hogy a megrendelők szorosabb kontroll alatt tartják a munkafolyamatokat. Aztán egy-két nap alatt beleszoknak ebbe is, belelazulnak, és megszeretik az önállóságot.

A hófogók már ebben a szellemben kerültek fel a tetőre. Elmondtuk az elején, hogy csak néhány darabot sikerült vennünk, annyi nincs, hogy körberakják vele a tetőt, ezért azt találtuk ki, hogy az L-alak belső részébe kerüljenek majd a hófogók, úgyis ott mászkálunk a legtöbbet.

Jó-jó, de még beszéljünk majd róla, majd megbeszéljük, hogy legyenek elosztva.

Már néhány napja itt dolgoztak az ácsok, amikor egyszer csak észrevettem, hogy fent vannak a tetőn a hófogók!

Kérdeztem a Páromat, hogy ő egyeztette-e le az ácsokkal a hófogók kiosztását, nézett rám csodálkozva, hogy ő ugyan nem. Én sem. Felkerekedtünk, hogy megcsodáljuk a tetőnk faceliftes változatát, álldogáltunk a kertben, néztük a tetőt, tetszett, amit láttunk, örültünk.

Odajön a Mester, a maga zavarba ejtően higgadt, udvarias és távolságtartó módján, hogy ők csak próbából rakták fel a hófogókat, hogy kb. így lehetne elrendezni őket, de ha nekünk nem tetszik, leszedik, és átrakják, ahogy szeretnénk.

Nagyon tetszik, köszönjük.

Ha mégsem, bármikor szívesen átrakják, arról volt szó az elején, hogy majd együtt megbeszéljük az elrendezést, azért rakták fel a tetőre, mert így mégiscsak jobban látszik, hogy nézne ki, mintha a földön pakolásznánk.

Tényleg nem kell átrakni, ez így teljesen rendben van, nekünk nagyon is megfelel.
A Mester hitte is meg nem is, hogy csak így ráhagytuk a hófogók ügyét.

Az, hogy végül csak elhitte, hogy nálunk lehet önállóan, szabadon dolgozni, a fogópároknál derült ki (többek között). Már a vége felé jártak a munkának, összefutottunk egy rögtönzött státuszmegbeszélésre, hogy mit végeztek és mi van még hátra. 

- És még a fogópárokat kell feljebb rakni.

- Azt már átraktuk.

És tényleg, minden különösebb egyeztetés nélkül feljebb rakták a fogópárokat. Pont oda, ahol a Párom még éppen eléri. Pedig nem is mondtuk, hogy azoknak ott KELL lenniük :-) (A fogópárok helyének kijelöléséről itt  írtam.) 

Ugye, milyen világos lett a padlás?