Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 54.

Jön ki a kisasszony délután az iskolából, szorongat valami fehéret a kezében. Biztos kiesett a foga, azt szokta a tanítónéni ilyen félmaroknyi papírzsepi csomagba bebugyolálni a gyerekeknek, nehogy elhagyják.
Ja nem, ez az uzsonna. Ez a félmaroknyi kis izé?!
Szalvéta nélkül így néz ki:

A kép csalóka, nem ekkora az uzsonna / a gyerek keze, azért látszik ilyen nagynak az uzsonna, mert a kisasszony begörbítve tartja az ujjait. Az uzsonna kb. egy fél gyerektenyérnyi volt.
De legalább adódott alkalom a találgatós játék újabb változatára. Most nem az étel neve alapján igyekeztünk rájönni, hogy is néz ki, milyen is lehet maga az étel, hanem a kész uzsonnával a kezünkben próbáltunk rájönni, mi lehet az. Én kezdtem a beszélgetést:
- Ez mi?
- Tudom.
- ???
- Lekváros.
- ???
- Vagy túrós.
- Azzal van töltve?
- Ühüm.
- De mi ez?
-???
- Úgy értem, hogy batyu, vagy papucs vagy táska, vagy levél, vagy van egyáltalán neve? Hogy hívjátok ezt az uzsonnát?
- ???
Azt hiszem, egyedül maradtam, a kisasszony szemlátomást minden érdeklődését elvesztette a téma iránt és a tesióra történéseit kezdte mesélni. A labdapattogtatós résznél még odavetette:
- Azért megkóstolod?
Egy ilyen lehetőségre nem mondtam nemet. Pedig jobban jártam volna. A tészta szíjas volt, és szikkadt és savanyú szagú, és megint csak rágtam, rágtam rágtam a száraz tésztamasszát, míg végül csak sikerült lenyelni.  Kicsit szétcincáltam és rábukkantam a túrós töltelékre. Kevés volt, száraz és mű vanília ízű.
Ha, hangsúlyozom HA, finom lett volna, és mondjuk friss, akkor remek desszert lett volna belőle egy kiadós uzsonna után.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...
Megjegyzés küldése
További információk

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...
5 megjegyzés
További információk