A kotta

már kezd egy salátához hasonlítani. Kicsit gyűrött, kicsit rongyos, kicsit szakadt, sokat használt. Itthon gyakorolni belőle éppen jó, de ünnepségen, közönség előtt kirakni a zongorára már nem az igazi.

Semmi gond, azt a lapot, amire épp szükség van, kitépem, már úgyis lóg félig lefénymásolom. Már csak azt kellene kitalálni, hogy a fénymásolt lappal mi legyen. 

Kellene egy mappa ennek a gyereknek, amiben el is tudja vinni a kottáját (ha csak úgy simán berakja a táskájába, vagy ami még rosszabb, az enyémbe, menthetetlenül összegyűrődik), és a zongorára is ki tudja rakni. Egy egyszerű, vékony kis mappa.

Szétnéztem persze a nagyboltban, a kisboltokban, de az igazit nem találtam. Ezek szerint csinálok én egy mappát.

Vettem két rajztáblát.

Kifúrtam mind a kettőt. Az egyik hosszú oldalára csak egy lyukat, középre, a másik hosszú oldalát 3 centinként végig.

Előkerestem a kottás csomagolópapírt. Még tavaly vettem a svéd bútorosnál, persze ajándékot csomagoltunk bele, de szerencsére még sok maradt.  Vágtam belőle egy akkora darabot, ami 3-3 centivel nagyobb, mint a rajztábla.

Most a rajztáblát csomagoltam bele. Egyelőre csak az egyik oldalát. A hátát, ami majd a mappa külseje lesz. A sarkoknál meg is ragasztottam a papírt.

Nagy ügyeskedve kivágtam a kapcsoknál (vagy hogy hívják azt a kis izét, ami a rajzlapot rögzíti?).

Aztán elővettem az átlátszó öntapadós füzetborítót, amivel sem füzetet, sem tankönyvet nem borítok, de azon kívül nagyon sok mindenre használom.

Például ragasztó helyett. A kottás papírból levágtam egy akkora darabot, mint a rajztáblán üresen maradt hely + 0,5 centi minden oldalon. Az öntapadós fóliából levágtam egy akkora darabot, mint a rajztáblán üresen maradt hely + 1 cm minden oldalon.

A fóliáról leszedtem a hátoldalát, és ragasztós oldallal felfelé magam elé raktam. Erre, igyekezve, hogy középre kerüljön, a mintás oldalával lefelé ráraktam a csomagolópapírt. Nem szoktam mesterkedni, hogy középről vagy szélről kezdem, nem szoktam simítgatni, csak ráteszem, és csodálatos módon gyűrődés és légbuborékok nélkül összesimul a két réteg.

Majd átfordítottam a rajztáblára, és szintén minden mesterkedés nélkül hagytam, hogy a ragasztós fólia kilógó szélei hozzátapadjanak a papírhoz.

Megint kivágtam a kapcsok helyét. És az egészet megismételtem a másik rajztáblával is.

A becsomagolt rajztáblákat a fény felé tartottam, így átlátszott a táblán a furatok helye, egy zsákvarró tűvel ott átszurkáltam a papírt. A felhalmozott készletek közül kiválasztottam egy fehér szaténszalagot, és összefűztem vele a két rajztáblát.

A másik oldalon átfűztem a lyukon egy szalagot, a végén egy görccsel rögzítettem, és kész is.

 
Mióta elkészült, annak örülök, hogy nem dekupázzsal ragasztottam a papírt, mint ahogy eredetileg terveztem, sőt, a papírt nem is ragasztottam a rajztáblához, így bármikor leszedhető, és egy új "csomagolással" mindig az alkalomhoz igazítható.
Mióta elkészült, a kisasszony annak örül, hogy neki van a legszebb kottatartója a világon :-)