Ugrás a fő tartalomra

Vannak azok

a ceruzák, amiknek a végén valami kis lógó dísz fityeg. Mindig vágytam egy olyanra, de valahogy sikerült elkerülnünk egymást. Persze bármikor vehetnék magamnak egyet, de valahogy már nem is vágyok rá annyira. Azért szerintem a kisasszonyoknak tetszene. 
Vettem hát kis papír tojásokat. Tényleg a kapható legkisebbet vettem, kb. 3 centisek lehetnek. És vettem ceruzákat is. (A kép nem ezt mutatja, de egy ceruzára 3 tojás jut.)


A tojások egy részét fehér akrilfestékkel festettük le. Tudom, nem túl látványos dolog a fehér papírt fehérre festeni, de úgy gondoltam, jobb, ha azonos lesz a tojások felülete, és az elején még lelkesek a kisasszonyok, könnyen rá tudom venni őket a haszontalanabb munkafázisok elvégzésére is :-)


A másik adag tojás piros lett. Amíg száradtak (néhány perc csupán, az akrilfesték számos előnye közül az egyik, hogy nagyon gyorsan szárad), előszedtem a gombostűket.


A tűk gombfejét festékbe mártogatva pöttyöket festettünk a tojásokra.



A kisasszonyok még javában pöttyöztek, közben én előszedtem a fúrót, és lyukat fúrtam a ceruzák végére. 2-es fúróheggyel. 


Következett az összeállítás. Ehhez hímzőcérnát szedtem elő, gyöngyöket és egy hosszú tűt. Létezik olyan, hogy babavarró tű. Igazi gyerekkézbe való alkalmatosság, hosszú, vastag, könnyű megfogni, de egyébként is nagyon gazdag a felhasználhatósági köre. 
Tulajdonképpen össze kell fűzni az alkatrészeket: ceruza, tojás, gyöngy, majd ugyanott vissza a tojásba és át a ceruzán. 


Amikor a ceruza egyik oldalán három húsvéti tojás fityeg, a másikon pedig 3 x 2 szál cérna lóg, tulajdonképpen kész vagyunk. Egy görcsöt kell még kötni a cérnákra, a fölösleget levágni, és már kezdődhet is a rajzolás.








Ui: Ha már elővettem a fúrót, 12 hungarocell golyót is átfúrtam. Szerintetek mi lesz belőle?


Megjegyzések

  1. Két napja szemezek a bogyókkal, de nem sok ötletem van :)

    Esetleg húsvéti girland, vagy cseresznye-meggy, vagy nyuszibogyó, vagy...vagy...tényleg passz :)

    VálaszTörlés
  2. Még az is lehet, hogy holnap fény derül rá.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...