Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 26.15

Húsvét volt az oviban és az iskolában is. Túl nagy feneket nem kerítettek a dolognak (az oviban még csak-csak, de az energiák jelentős részét elvitte a nyílt nap és a leendő kiscsoportosok), de biztos, ami biztos, néhány csokinyulat azért csak belenyomtak a gyerekekbe, nehogy kimaradjanak az ünnepi hagyományból.


Az iskolában mindössze annyi volt a húsvétolás, hogy reggel mindenkit egy csokinyúl várt a padján. Nem mondom, hogy emelkedettebb, méltóbb módja az ünneplésnek, amikor a kislányokat felsorakoztatják és a kisfiúk sorban végiglocsolják őket (én nagyon utáltam), de talán a csokinyúlhoz sem kellene annyira ragaszkodni.
Pedig azt kaptak ebédre is. Gulyáslevest, piskótát csokiöntettel és csokinyulat. (Azért a magasan kvalifikált élelmezésvezetővel egyszer végigetetném ezeket az ebédeket.)
Az oviban ugyanez volt az ebéd, és plusz csokinyúl is került, gondolom nem is kevés, mert haza is hozott belőle a kisasszony, az óvónéni azt mondta, azt már ne egyék meg az oviban, mert ott annyi édességet ettek, hogy a végén még betegek lesznek.
A kisasszony kínálgatott a nyuszival is, de én beértem a címkével is. Szerintem az összetevők elolvasása után egyetértetek majd velem.
Húsvéti nyúl figura kakaós tejbevonómasszából cukor, hidrogénezett növényi zsír, kakaópor 6%, édes tejsavópor, emulgeálószerek (E476, E322, szójalecitin), aroma: kristályvanilin


Megjegyzések

  1. Gulyasleves es csokiontetes piskota (azota is csodalkozom, mi volt abban a csokiontetben, valoszinuleg csak viz es kakaopor) az en menzas emlekeimben is ott van :)))
    Csokinyulat viszont soha nem kaptunk, sanyaru gyerekkorom volt.
    A husvet keddi locsolas is megvolt, igyekeztem hianyozni aznap, bar volt olyan kreten, aki meg kedden is locsolt a krasznaja moszkvaval, na olyankor kaptam az osztalyfonoki intot verekedesert :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...